Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Wirth Mihályné
Mit vitt magával? Az volt a szerencsém, hogy egy jó dunyhát meg egy vánkost! Azt vittem el. Az volt a szerencsém. De ennivalót, azt keveset. Nem kell nekem enni! Nem viszek annyit, úgy sem fogunk igen enni! Mert azon voltam, hogy két hét múlva hazajövünk. Nem fogunk éhen halni két hétig. Megmondták, hogy két hétig tart? Mondták, kétheti munkára visznek. Nem mondták, hogy hová. Csak a nép azt mondta, Bácskába visznek kukoricát tömi, mert onnan a németek kivándoroltak, ugye. Oda megyünk, azt a munkát elvégezni. Mi azon is voltunk, hogy odamegyünk. Két hétig kibírjuk! De bezzeg volt ez valami. Az volt a szerencsém, hogy egy jó dunyhát vittem, meg egy vánkost. Hát az volt a szerencsém, hogy ezt vittem. Hát az ennivaló, az nagyon szűk lett akkor. Na, akkor a tanácsházára! Jelentkezni kellett. Akik eleinte jelentkeztek, ahol három éven aluli gyerek volt, azt elengedték. Hát azok sokan jöttek már. Egyszerre kifogyott (a szovjet tiszt) a türelemből és azt mondta, az egész, az egész eljön, senki sem marad itthon. Voltak, akiknek négyöthónapos gyerekük volt és el kellett menni. Nem törődött semmivel. Sírtak, így meg úgy. „Nicsevo”, azt mondta, az egésznek el kell jönni! Ott voltunk éjjelen át és akkor másnap reggel kocsikkal, ökrös kocsikkal, a lovakat már korábban elvitték, a németek is meg az oroszok is, most már nem is tudom. Szóval, nem volt ló, hanem ökrös kocsival (mentünk). Orvosi vizsgálat nem volt? Ott nem volt semmi! Ki szervezte ezt az egészet? Hát, az oroszok! Ráparancsolták ezekre! De orvos ott nem volt. De aki volt olyan merész és azt mondta, hogy én terhes vagyok, volt egy asszony, egy jó kövér asszony, azt elengedte. Azt nem vitték el. Lehetett volna még talán három-négynek mondani, de hát ki mert hazudni? Nahát! Ki mert ilyet mondani, mert akkor az ember olyan volt, hogy csak az igazat kell megmondani. Hogy ki szervezte? Az oroszok! Kiadták a parancsot, mindenki úgy félt, hogy na. Másnap reggel, hát ökrös kocsival, az édesapámnak is két ökre volt, annak szegénynek is kellett menni. Rá a kocsikra, amit lehet és hát föl Szekszárdra, a fogházba. Hát ott már sokan voltak. Hányán mentek el Tevelml? Valami kétszázhúsz. Nők meg férfiak. A nők voltak többen? Hát a nők voltak többen, mert a férfiak el voltak katonának. Volt olyan, aki már visszajött. A sógorom is. Akkor egy hete, hogy hazajött, haza tudott valahogy 2/2 i
