Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Szauter Mária
A többiek honnan voltak? Jaj, hát mindenfelől! Bácskából, meg Romániából, Csehszlovákiából. Mindenhonnét. Csehszlovákiából is? Azt nem tudom, hogy kik. Németek? Németek, igen! A romániaiak is németek voltak. Ugyanúgy németek, mint mi. Temes megyeiek, akik velünk voltak. Ezek hadifoglyok voltak, vagy ugyanúgy polgári személyek, mint maguk? Ugyanúgy, mint mi! Nők is voltak? Nők is. Minket egy másik helyre vittek, amikor azt gondoltuk, hogy most hazavisznek bennünket, amikor beraktak a vonatba. Melyik évben? Ez talán 48-ban lehetett. „48” elején. Az utolsó két évben mi már nem gondoltuk, hogy onnan hazajövünk. Már mindenki társat keresett. Nem volt talán tíz személy, akinek nem volt társa. Na hát férfiak voltunk, meg nők voltunk. Úgyhogy akkor már jobb volt az élet. Mi nem gondoltuk, hogy hazajövünk. Mindig csak azon beszélgettünk:, Jaj, csak egyszer szabadon engednének, mi is tudnánk fából összerakni egy olyan házat, mint a legtöbb. Akkor legalább ne kísérjenek bennünket fegyverrel, mert hát nem loptunk, nem törtünk be, meg semmit se, hogy bennünket fegyverrel kelljen kísérni!” Csak az volt, hogy engedjenek szabadon, mi is tudnánk így gazdálkodni. Mint azok, pláne! Na de azt sem engedték! Akkor így gondoltuk, így majdnem mindenkinek volt egy párja, mondhatom. Támaszra volt szükség. Többen is, én is egy romániai, egy Temes megyeivel összekeveredtem. Szerelmesek lettek? Nyugodtan mondja! Szerelmesek lettünk egymásba, 1948-ban, úgyhogy két évig éltünk együtt. És így volt mindenki, már haza nem gondoltuk, hogy jövünk, hogy engednek. Ez azt jelentette, hogy együtt tudtak lakni? Nem. Csak találkoztunk. Úgyhogy 49-ben én még terhes is lettem. Egy fiam született ott kint. (Kicsit szégyenkezve) Nem baj, hogy most ezt mondom? Nagyon örülök neki, hogy elmondja! Jaj, annyira röstellem! Nagyon örülök, hogy elmondja! Nincs ezen semmi röstellni való! Ez a legtermészetesebb dolog. Még csak ez volt a legbánatosabb abból, amit idáig elmondtam. (Sír) 208
