Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - H. János
Debrecenből mindenki hazajött velünk. Nem egész huszonnégy órát voltunk ott. Éjjel félkettőkor értünk oda és este kilenckor mentünk el. Kísérővel Pestig. Megint a magyarok kísértek. Kaptunk húsz forintot és egy szeretetcsomagot, ez „hitlerszalonna”, a lekvár volt, meg egy fél kenyeret. Húsz forintot és szabadlábra helyezést. Voltak, akik irányítottak bennünket. Buszra, villamosra rá volt téve, hogy melyikkel induljunk. A vonatot is sokáig kellett várni egyes helyen. Lementünk. Hazáig jöttünk akkor. Nem tudtuk, mit kapunk a húsz forintért. Milyen érték, mi van? Leültem egy illető mellett, azt mondja, persze úgy voltunk felöltözve, szovjetből? Azt mondja, maga orosz? Nem. Pufajkában volt? Pufajkában, nadrágban is, meg a sapka is... Mondom igen. Nem ruszki vagyok, mondom, onnan jövök. Hogy ment a sora? Azt ne kérdezze! Nagyon szigorúan tiltották. Mondtam neki, hogy... A végén az illető adott volna kaját, de mondtam, nem kell az övé, van nekünk. Jöttünk haza, akkor egész hazáig otthon nem tudtak semmit, hogy jövünk, vagy hogy van. Nem is leveleztek? De. Az első két évben nem, de utána igen. Első két évben nem volt levél, nem tudták, hogy hol vagyunk. De utána már igen. De hogy ki jön haza, azt nem tudta senki. Bozsokon leszállók az állomáson, ott áll egy jó kis kövér asszony, hát ismertem is! Sokat odajártam. Odamentem, kezet fogtam vele. Na, Rézi néni, hogy van? Volt két bőröndöm. Azt mondja, gyerek, téged nem ismerlek. Mondom, lehet. Közben jön egy asszony, rámnéz, fejkendőjét lehúzza, rámnéz, elmegy. Mondom neki: „Ki ez az asszony?” Nem ismerem, mondta az a bozsoki. Az asszony megint odajött. „Vegye le azt a kendőt, hátha felismerem!” Ha maga nem ismer. Levette... akkor, a nagynéném volt. Hát mondom: „Maga hol jár?” Azt mondja: „Itt voltunk nálatok a férjemmel. Hol van? Ott áll.” Összecsatlakoztunk és úgy mentem haza. (Sír) Ez egy nehéz találkozó volt. Haza jöttem. Mostohaanyám 26-án be lett zárva. Apám az otthon volt. Az se volt otthon. Édesapám se volt otthon. Egy éjjeli bakterral találkoztam otthon. Az öcsém az legény volt, 15 éves, ő itt volt a faluban. Akkor azért hazajött. Voltunk négyen, akik így jöttek. Hallotta az utcán, hogy otthon vagyok. Apám meg Somberekén volt, a szomszéd faluban. Mire bejött Bozsokra, akkor már meg volt a (hír), menjen haza, otthon várja a... Akkor voltunk négy férfi és nem volt egy asszony a házban. 176
