Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - „Jóvátételi közmunkán”
annyi munkaerőt is rendelkezésre bocsátani, mint amennyit összefogdostak, de ment minden a maga útján és teljes káoszt eredményezett”.8 Vas Zoltán, a Vörös Hadsereg tisztje ugyanakkor nem határolta el magát az igénybevételektől, hanem Rákosiék jövetelét sürgette és az igénybevételek dilettáns végrehajtását kárhoztatta. Leveléből érződik, hogy az ország hadviseléséért a magyar népet kollektive „bűnösnek” tartja. „Jóvátételi közmunkán” A mindvégig optimista harctéri hírek között csak néha fordult elő egy-egy olyan közlemény, ami a Vörös Hadseregnek az elfoglalt terület lakosságával szembeni magatartásáról szólt. A mértéktartó lapokban 1944 szeptemberétől lehetett már olvasni arról, hogy a polgári lakosságot a Szovjetunióba hurcolják, hogy „bolsevista rémuralom van Bukarestben”, és 1 400 000 román munkás egy részének az elhurcolása már folyamatban is van.9 Ugyanez a hír svájci forrásból másfélmillió munkás követeléséről szól, akiket újjáépítésre kívánnak fölhasználni.10 Sehol egy józan hang a várható eseményekről és a felkészülésről. Megmaradtak viszont a több évtizedes propaganda túlzónak tűnő rémképei a vörös veszedelemről, a kolhozról, a Szibériába hurcolásról stb., melyekkel egyelőre nem lehetett semmit kezdeni. A lakosság ezeket vagy ismerte, vagy nem, de mindenesetre félt a rázúduló megpróbáltatásoktól, de reménykedett is. Ez okozhatta, hogy a kiürítési felhívásoknál viszonylag kevesen tettek eleget. A menekülők között a német nemzetiségűek voltak a legtöbben, közöttük is élsősorban azok, akik a Volksbund-mozgalommal erősen elkötelezettek voltak. Sokan a menekülő német nemzetiségű lakosság tagjai közül is visszafordultak, és nem kevesen időben haza is értek ahhoz, hogy a félt, de reményük szerint elmaradó eseményeknek még részesei legyenek. A csapatjukat elhagyott, vagy megszökött és hazatért katonák sem gondolták, hogy számukra a háború még tartogat meglepetéseket. Az időtényező esetükben döntő jelentőségűvé vált. Az itt érintettek sorsa ugyanis 1944 október vége és 1945 január vége között dőlt el. A szovjet katonai hatóságok a lakosságot kétféle rendelkezés alapján vették igénybe. Az első a korábban leszerelt, vagy szökés után otthon tartózkodó katonaviselteket érintette. A rájuk vonatkozó parancs értelmében, melyet a járási katonai parancsnok szóban adott ki, az 1941-től kezdődően katonai szolgálatot teljesítetteket, beleértve a honvédelmi munkaszolgálatot is, jelentkezésre köteleztek.11 Nem volt egységes a rendelkezés, mert Beregben október 30-án csak az 1944-től szolgálatot teljesítőket hívták be szemlére. 16
