Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Sch. Mária
nemtudom. Egyszerűen csak olyan volt, hogy ne menjünk arra, amerre a férfiak mennek, csak menjünk külön. Nem akart senki találkozni a férfiakkal. De akkor később az is megszűnt. Eleinte, az első két évben olyan soványak voltunk, hogy undorodtunk egymástól. Ha fürdőben voltunk, mert mindenki csontváz volt. Volt is olyan kép, ahol úgy voltunk fényképezve, de nekem nem volt ... nem akartam olyan képet. Később voltak akkor fényképek, akkor már jobban néztünk ki. Hitték-e, hogy hazajönnek még? Nem nagyon. Azon voltunk, hogy csak akkor mehetünk haza, hogy ha már annyira betegeskedünk, hogy már nem tudunk dolgozni. Az utolsó időben, amikor már tényleg arról volt szó, mondták az oroszok, hogy ebben az évben, negyvenkilencben mindenkinek haza kell jönni, december elseje után már nem lehet itt senki olyan, aki internálva vagy hát ilyen táborban van, mi mondtuk a szemükbe, hogy nem igaz. Én még emlékszem, hogy volt egy gyűlés és ott volt egy tiszt, aki tartotta a beszédet, hogy most elmegyünk haza és most mindenkinek el kell menni. Akkora kiabálás volt, hogy nem igaz, és ezt csak mondják, már öt éve mondják és mégsem igaz. Hát azt mondta, fogunk még rá gondolni, hogy ő igazat mondott. Mert ő most igazat mond. Na hát akkor az is lett, hogy akkor hazajöttünk. Milyen volt az út hazafelé? Hazafelé is elég sokáig, két hétig tartott az út. Hát hazafelé jobb volt. Mindenkinek volt egy kis pénze még és vittünk onnan is egy kis ennivalót. Kályhák voltak a vagonokban, főztünk. Milyen volt itthon? Mire én hazaértem, senki sem volt. A gyerekeim meghaltak az öt év alatt. A két fiú, és a férjem a háborúban. Úgyhogy egyedül voltam, mire hazaértem. A szüleivel mi történt? Azok még éltek. Hozzájuk jöttem akkor, velük voltam. Ők is szegények voltak. Ki voltak ők is egyszer már a házból téve, de aztán visszaadták, mert hát nem ment oda nagyobb valaki. Akkor ők megint a házukban voltak. Úgyhogy ott voltam akkor őnáluk. Megint mentünk a gazdaságba dolgozni. Az állami gazdaságba jártam dolgozni. Napszámba. 130
