Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - H. Éva
H.EVA (1926) Véménd. Német anyanyelvű háztartásbeli. Sáncmunkás a Kaukázusban, majd kerülővel, Németországból szökött haza. Felvétel: Véménd, 1989 A tizennyolcadik évemben voltam, amikor karácsony első napján hazamentünk a templomból és kaptuk a papírt, nem mindenki, hogy holnap reggel ötkor elindulunk Pécsre. Kik kapták? Akik német nemzetiséget vallottak, azok mind. Aki 17 éves elmúlott, annak el kellett menni. Az asszonyok nem is tudom, hány évesig. Harmincöt, vagy harmincegy. Nem is tudom. Akinek egész kicsi gyereke volt, pár hónapos... Volt is egy asszony velem, annak volt otthon egy kétéves, meg egy hároméves és egy hét hónapos gyereke. Az öreganyjánál maradt a három gyerek. Azt is elvitték. Azt mondták, hogy egy hétre pakoljunk ennivalót, dolgozni megyünk Pécsre, a repülőtérre. Nem is gondoltunk semmi rosszra, regget pakoltunk egy kis ennivalót és mentünk. Gyalog kellett Pécsváradig menni. Tél volt, de nekünk csak félcipőnk volt, ezért bebújtam az apám magasszárú cipőjébe, ami a lábamat Pécsváradig egészen feldörzsölte. Ott voltunk egy éjjel. Nem tudom, milyen épület volt ez, iskola vagy mi. Másnap reggel elindultunk Pécs felé. Gyalog. Minden keresztre, amivel találkoztunk, arra lőttek a partizánok. Lőttek a levegőbe. Ha mentünk, csak mindig reszkettünk, ha lőttek. Nem is tudom, mikor érkeztünk meg, de a lábam már tiszta vér volt. És akkor oda a lóistállóba, ahol a huszárok voltak, a fagyos trágyán voltunk. És akkor hát majdnem egy hétig ott voltunk. És én mondtam, lányok ez nem jó útra vezet. Mindig hoztak és hoztak és hoztak (embereket), mi még itt fekszünk és nem dolgozunk. Itt valami nekem nem stimmel. Korán reggel kimentem. Két ember beszélgetett, öt óra tájban volt, szilveszter volt. Hallottam, hogy az (egyik) ember az orvosnál volt és mondta, hogy hát nagyon fáj a gyomra. Azt mondta az orvos, Oroszországban úgyis gyenge a koszt. Ezt kibírja (majd) a gyomra. És mikor én ezt hallottam, hát gondoltam, én oda nem megyek. Én kiszökök. Kint őrök álltak és ott is magas kerítés volt, három sor drót és ott föl köllötött mászni és kiugrani. Körülnéztem, hogy is lehet itt köztük kiszökni? És akkor láttam, hogy egy-két tégla hiányzik. Gondoltam, hogy 131
