Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Hermann József

meglátott. Nem tudott szóhoz jutni. Fél óráig sírtunk. (Sír.) Szomorú volt ez, de mégis örültünk egymásnak.

Másnap reggel karácsony. Találkoztam a barátokkal, ismerősökkel. Gratuláltak, de én már nem ismertem (meg) őket. Saját barátaim voltak mind és annyira kifejlődtek, annyira megnőttek, csinosan voltak felöltözve, nyakkendő, azelőtt nem is láttam nyakkendőt, és én ott álltam, mint egy szerencsétlen ember. Mindenki odajött és gratulált. (Elérzékenyedett.) Kérdeztem: „Ki vagy te? Hát azt mondja, nem ismersz? Nem! ” Megmondta a nevét és akkor ismertem fel. És ez így ment, amíg meg nem kérdeztem (mindenkit). Nagyon kevés embert ismertem meg, mert mindenki öt évvel megöregedett.

Hát ez volt az ötévi hazatérésem után.

122