Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Hermann József
Gondoltam magamban, ha ez nem isteni szerencse, nem létezik, hogy ez (más legyen). Csak az volt! Mindennap az volt, amikor kezdtem a munkámat, isten segíts, isten segítségével ezt a 8 órát megint ledolgozom. Mindig olyan szerencsém volt, hogy soha nem volt balesetem. Mellettem leesett a kő, előttem, hátam mögött, és soha nem ért el engem. De mégis kikerült a bányából! De csak azért kerültem ki, mert már nem bírtam tovább. Olyan sovány lettem, disztrófiás lettem. Az azt jelentette, hogy aki disztrófiás, vagy OK-s, az már olyan sovány, az már csontember. Annak nem szabad (már) menni bányába. Hát akkor egy reggel azt mondták: „Hermann itthon maradsz, nem mész többet a bányába, amíg föl nem javulsz!” „Fölhízol kicsit!” Örültem, nagyon örültem. Sovány voltam, azt hittem, meg fogok halni, de mindig szerencsém volt. Egyszer sorakoztattak reggel és akkor jött a konyhafőnök és végignézett rajtunk és megkérdezte tőlem: „Hogy hívnak? Mondom, Hermann József. Hova valósi vagy? Mondom, én Baranyából vagyok, Szajkról jöttem. Na jól van akkor Jóska! Te leszel a fűtő, gyere be a konyhába!” így is volt. Hát akkor behívott a konyhába és elmagyarázta hogyan kell fűteni, mert én soha nem voltam fűtő, én paraszt voltam. Azt mondta: „Ide figyelj! Ezt az öt kazánt szépen fűtöd, de nem kell megpiszkálni, csak jó sok szenet ráraksz és amikor én azt mondom, Jóska 5 perc múlva forrjon a leves, akkor meg kell piszkálni.” Hát így is volt. Szólt a Gyuszi, az volt a neve, jó haverom lett, na most 5 perc múlva forrjon a leves, mert jönnek a munkások haza és készen kell lenni. Én a szenet úgy megpiszkáltam, hogy tényleg 5 perc múlva forrt a leves. Jó fűtő voltam, mert utána megdicsért. Hát akkor kérdezte: „Éhes vagy Jóska?” Hát mondom: „Én kiéheztem, most szeretnék kicsit fölhízni, mert látod, sovány vagyok. Látom, azt mondja, biztos sokat dolgoztál!” „Bányába jártam és eléggé lerobbantam.” Volt egy német csajkám és azt mondja: „Add ide azt a csajkát, majd én megpakolom! ” Hát én úgy örültem. Megpakolta nekem a kétliteres csajkát. Bevágtam talán 5 perc alatt. Kijött a Gyula megint, mert ott volt egy folyosó, az volt az én munkahelyem, ott voltak a kazánok. Azt mondja: ,Jóska megetted?” Mondom: „Meg.” „Kérsz még?” „Hogy-hogy kérek még, hát persze, hogy kérek!” Mi volt benne? Buris kása. De zsír nem volt benne, csak vízben főzték ugye, mert zsír nem volt. Se vaj, se semmi. Hát akkor megpakolta újból azt a 2 literes csajkát. Azt megint csak egy- kettőbe behabzsoltam. Egy félóra múlva jön megint a Gyula. „Na mi van Jóska?” „Hát én már régen megettem! Olyan éhes vagyok, mint a kutya!” 112
