Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Hermann József
✓ HERMANN JÓZSEF (1927) Szajk. Német anyanyelvű földműves. 1944 őszén kényszersorozással az SS-be került, ahonnan hazaszökött. A Donyec-medencében „mindenes" és megalapozza idehaza űzött kőműves mesterségét. Felvétel: Pécs, 1989 Egy szűk hónap telt el a front átvonulása után és januárban már jöttek. Azt mondták nekem, hogy menjek az oroszokhoz és jelentkezzek. Ki fognak kérdezni, hogy miért voltam német katona. Hát el is mentem oda, ahová mondták, hogy jelentkezzek. A kikérdezés a szajki R. Adámnál, országgyűlési képviselő házában volt. Nem sokat kérdeztek bennünket. Mondtam, hogy én nem önkéntesen mentem katonának, bennünket elvittek és el is szöktem. Én nem tehetek róla, hogy elvittek. Hát akkor még ki is mentem abból a házból, ahol az oroszok voltak és kihallgattak. Hazamentem és szóltam az öcsémnek: „Öcsi gyere, nem akarok egyedül ott lenni.” Elvittem az öcsémet is, aki 16 éves volt. Ő nem volt katona se, se semmi! O is átjött velem és akkor bezártak bennünket. Onnan már ki sem jöhettünk. Másnap reggel már el is vittek bennünket. Ez (1945) január 20-án volt. Nagyon hideg volt. Emlékszem még, 25 fok hideg volt. Tizenegyen vagy tizenhatan, nem tudom pontosan jöttünk össze, akik német katonák voltak, vagy (akiket) a családból vittek el. Szánkóval Szajkról Dombóvárra vittek el bennünket, eléggé nagy hó volt. Ez olyan messze volt, hogy majd megfagytunk útközben. Megkértem az oroszt, hogy engedjen kicsit a szánkó után futni, mert már lefagynak a lábaim. „Na jól van!” - azt mondja, szaladjatok utána, de a fegyver föl lesz húzva, ha szökni próbálunk, agyonlő rögtön. Nem mertünk szökni. Futottunk a szánkó után. Pécsen körösztül Mánfa, meg arrafelé, egészen Dombóvárig kellett menni. Nagyon messze volt. Közben aludtunk még valahol, Mánfán, azt hiszem. Istállóban. Akkor másnap megint tovább. Egyszer csak odaérkeztünk Dombóvárra. A csendőrlaktanyában már voltak babarciak. Ezek mind svábok voltak. Németek. Azokat már összeszedték. Hímesházáról meg Liptódról, meg az egész környékről sokan voltunk és tele volt az egész csendőrlaktanya. Minket is oda behajtottak és ott voltunk 2-3 hétig bezárva. Saját kosztunkon éltünk. Fűtést nem kaptunk. Semmit. Akkor már a végén nem bírtuk ki, annyira fáztunk. Akkor elkezdtük a könyvtárat, a könyveket égetni a kandallóban. Amit csak találtunk abban a házban, mindent elégettünk, mert majd megfagytunk. Székeket meg ezt-azt, mindent összetörtünk. Akkor 105
