Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

III. Személyes átélés - Kapcsolat Magyarországgal

a személyes kapcsolatainak fontosságáról szól: „Sokkal több magyar, magyarországi barátom van, mint itt az NSZK-ban. Noha már 40 éve élek itt. Otthon csak 30 évet éltem." A kerületi tanács tagjaként évekig foglalkozott Andreas Schmidt az európai régiók és városok közeledésének előmozdításával. E munkája során igyekezett a kerületi tanács bizottságait Magyarországgal megismertetni, oda delegációkat szervezett és kísért. Részt vett a patronálási mozgalomban is. Magánéletében is szerepet játszik Magyarország. Gyakran beutazik, barátaival, rokonaival közvetett és közvetlen kapcsolatot tart. Amióta ezt a munkát folytatja, magyar nyelvtudása, használatának mintegy harminc évig tartó szünete után, rohamos gyorsasággal visszatért. „Én Európát így látom: Európa államai egy szép virágcsokorral hasonlíthatók össze. Ebben a magyar nemzet is egy szép virág. Ha ez a virág hiányozna, akkor a csokor nem lenne olyan szép, mint amilyen. Ez a célom: Hogy a népek szabadon fejlődhessenek, hűen kultúrájukhoz, hagyományaikhoz és sajátosságaikhoz, az általános emberi jogok szellemében. Szeretem Európát." Kulturális területen működve, „Heimattreffen" szervezéssel, a magyarországi Csávollyal kialakított patronálási tevékenységgel, a kitelepített csávolyiak múzeumának Waiblingenben történt létrehozásában találta meg a gyakorlati kötődés lehetőségét Anton Kremm. Braun Adámné - aki ugyancsak Reutlingenben lakik, csak egy korábbi szomszéd családdal tartott kapcsolatot. Magyarországon 1966-tól kezdődően már többször járt. Csak a rokonait kereste fel. Szülei sem költöztek volna haza, semmi pénzért sem - állítja. A szülők testvérei éltek Magyarországon is, de azt mondták, hogy ezek kidobtak, ezekhez a ganyékhoz nem megyek vissza!" Édesapja kétszer volt otthon. Először egyedül. Ott akart maradni. De már nem volt háza, elvették. Nem volt hol maradnia. Visszatért Németországba, mondván, hogy soha többet nem megy Magyarországra. Egyszer azonban vendégségbe mégis elment. A magyarországi agrár értelmiséggel tartja a kapcsolatot Gregor Hohmann, annál is inkább mert sokan közülük magyarországi német származásúak. Büszke Magyarországra. Úgy látja, hogy Oroszországgal szemben példát mutat. Elégedettséggel töltötte el, hogy az interjúkészítés napjaiban a magyar parlament a meghurcoltatás miatt bocsánatot kért a magyarországi németségtől. Vannak magyar barátai, foglalkoztatja a gondolat, hogy Magyarországon házat vegyen és nyugdíjas idejének legalábbis egy részét ott töltse. Rokonaival tart kapcsolatot személyes találkozások formájában és levelezés útján Maria Walter. Johann Walter is gyakran beutazik Magyarországra, de odahaza is élénken érdeklődik a magyarországi politikai, gazdasági, stb. események iránt. Johann Neuberger néha még neheztel Magyarországra, de a Németország és Magyarország közötti kapcsolatokat, különösen gazdasági területen, nem ellenzi.