Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - Adatok a karitász egyesületek tevékenységéről
verband Regensburg), ami jó kapcsolatokat tartott fenn a baden-württembergi egyesületekkel. A stuttgarti magyar osztályhoz hasonlóan önálló osztály létrehozását szorgalmazta 1946 decemberében, miután a nemzetiségek szerinti segély és gondozási helyek létrehozására csak e módon volt lehetőség. Erveik között szerepelt, hogy Bajorországot a tevékenységét időközben befejező Vöröskereszt, valamint az Evangélikus Segélyszervezet (Ewangelische Hilfswerk) nem látja teljes egészében el. Utóbbival éppen úgy együttműködni szándékozott, mint ahogy az Báden-Württembergben is történt. A stuttgarti egyesület osztályaként működött 1946 tavaszától a Karitász-Menekültsegély (Caritas-Flüchtlingshilfe), amely magában foglalta a különböző szolgálatokat, a nemzetiségek szerint szervezett osztályokat: a Szudéta Németek Osztályát, az Elűzött Birodalmi Németek Osztályát, a Szlovákiai Németek Osztályát, a Jugoszláviai Németek Osztályát, a Szatmári Németek Osztályát, és a Magyarországi Németek Osztályát, valamint a területeken működő Menekültsegélyt éppen úgy, mint a feladatok szerint szervezett osztályokat. A Menekültsegély vezetője dr. Konrád Theiss volt, akinek a megbízásából szakelőadóként önálló felelősséggel dolgozott dr. Gerblich. Az utóbbi által vezetett szakmai csoport biztosította az egyes szervezetek együttműködését, és kapcsolatot tartott más karitász szervezetekkel. A magyar osztály vezetője dr. Léber Lajos volt. Rajta kívül még hét alkalmazott dolgozott az osztályon, akik a községekben élő bizalmiakkal együttműködve végezték munkájukat. A területi szervek között volt található az Észak-Württembergi és az Észak Bádeni Karitász-Menekültsegély. Utóbbinak nemzetiségek szerinti osztályai is voltak. A stuttgarti magyar osztály legfontosabb tevékenységi köre a következőkre terjedt ki: tömegszállásokon történő elhelyezés, lakásügyek, a menekültek ügyében tett különleges intézkedések, az ifjúság támogatása, a felekezeti összetétel meghatározása, lelkipásztorkodás, lelki gondozás, a menekültek önsegélyezésének megszervezése, telepítések, stb. A jótékonysági tevékenység mellett munkatársaidé Léber 1948- ban kelt levele szerint-ellátták azokat a feladatokat is, amelyet korábban odahaza is végeztek. Tanácsokat, felvilágosításokat adtak, sok apró probléma megoldását támogatták, eljártak a hivataloknál és a hatóságoknál, stb. Valóságos harcot folytattak azért, hogy az emberek elfogadható egzisztenciához juthassanak. Feladatuknak tekintették a honvágy leküzdését is. A sokirányú segítségre a kiűzőiteknek rendkívül nagy szükségük volt, mert lényegében teljesen magukra hagyatottan álltak új környezetükben, amely teljesen idegen volt számukra. Az ismeretlen viszonyok között nem tudtak eligazodni. Környezetük nyelvét igen sok esetben alig, vagy egyáltalán nem értették. Problémáikat ilyen körülmények között elő sem tudták terjeszteni. Ebben a szituációban vállalt a karitász közvetítő szerepet. A hozzá érkezett, magyarul, vagy hibás németséggel
