Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - Kései áttelepülők

Lébernek nincs politikai és erkölcsi joga ahhoz, hogy a magyar hazájához hűséges, és oda visszatérni akaró németséget képviselje. A Württembergi Karitász Egyesület (Caritasverband für Württemberg) magyar osztályának vezetője még 1950 márciusában is arról kért tájékoztatást a Magyar Szabadság Mozgalom vezetőjétől, hogy a mozgalom igazgatója rendelkezik e felhatalmazással és tekintélyes személyiségekre hivatkozva, biztos visszatérést ígérve, tagokat toborozzon. A csatlakozókkal-állítása szerint megvásároltatták azt az „állampecsétes" igazolványt, amelyet egyben határátlépési engedélynek is minősítettek. A Karitász-Egyesületnek egy 1948-ból származó iratából is kitűnik a visszatérés utáni vágy. Ismereteik szerint, ha egy olyan szóbeszéd hangzana el, hogy lehetőség van a visszatérésre, akkor értelmetlenül és meggondolatlanul a magyarországi németek nagyrésze hazafutna, ott azonban-az egyesület munkatársainak véleménye szerint-néhány napon, vagy néhány héten belül csalódnának. Olyan tudósítással szemben foglaltak állást, mely szerint az 1941-ben német anyanyelvet és magyar nemzetiséget vallók visszatérhetnek, és 20 hold földet kaphatnak. Ilyen rendelkezésről az egyesület munkatársai nem tudtak. Ismereteik szerint a németekre nem terjedt ki, 51 Magyarországon nemzetiségként elsősorban csak a szlávokat kezelik. Amíg a Karitász-egyesület magyar osztálya és a Landsmannschaft a középutat, addig a „Die Deutschen aus Ungarn" elnevezésű mozgalom az ellenkező végletet, az emigráns magyar szervezetekkel való teljes szembenállást és a visszatérés gondolatával való foglalkozás hiányát jelentette („Nachrichten der Deutschen aus Ungarn" 1951 február-1952 január közötti számai). Tevékenységét inkább a kivándorlás lehetőségének a keresése töltötte ki. A hazatérést szorgalmazó mozgalmak közül a fentieken kívül több is létezett, ezek azonban helyi jellegűek. Ilyen volt például az Elekről elhurcoltak mozgalma, melyről Magyarországon is tudomásul bírtak. A legkülönfélébb elképzelések között is feltűnő lehetett azonban az Agfalváról elűzöttek kérése. Miután részletesen leírták az első világháborút követő eseményeket, a községnek előbb Ausztriához, majd a soproni népszavazás eredményeként Magyarország határai közötti maradását, azt kérték, hogy községüket csatolják Ausztriához, őket pedig telepítsék vissza úgy, hogy korábbi ingó- és ingatlan vagyonuk megmaradjon. Addig is tegyék lehetővé, hogy 52 egy néprajzos pontosságával a vagyoni körülményeket rögzíthessék. Kései áttelepülők A Német Szövetségi Köztársaságban azonnal forradalomként és szabadságharcként kezelt 1956 októberi és novemberi események áldozatainak megsegítésére a 53 Báden-Württembergi Tartományi Gyűlés 1956. november 2-án intézkedett. A segélyakció céljaira 10000 DM-át biztosított. A minisztertanács pedig november 14-én