Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - Kései áttelepülők

határozatot hozott 100000 DM-nek e célra történő megfelelő elosztásáról. Ugyanezen a napon tárgyalta a Szövetségi Tanács Bonnban a magyarországi menekültek elhelyezésének a kérdését. Az egyes tartományok készségüket fejezték ki a menekültek befogadására és ellátására. A tartományoknak azonban nem volt meg a lehetőségük az ellátási költségeknek a második világháború következtében elüzöttekre vonatkozó módon, a „pauschalierten Kriegsfolgenhilfe" rendelkezéseinek megfelelően viselni. A Szövetségi Tanács ekkor még 3000 menekült befogadásával számolt. Külön témát képezett a szövetségi Tanács ülésén a menekültek között lévő, azoknak mintegy 5%-át kitevő magyarországi németek, saját megfogalmazásukban a Volksdeutschok kérdése. A magyarországi menekülteket kétféleképpen minősítették: 1. A magyarországi németek, mint kései áttelepülők, 2. Magyar menekültek, akiknek a befogadása a háború utáni általános elveknek megfelelően történt. Baden—Württemberg csak magyarországi németeket szándékozott befogadni. A kitelepítetteknek a Szövetségi Tanácsban működő bizottsága egyhangúlag határozott a segítő intézkedések és a befogadási szabályok elhagyásáról. A magyarországi német menekülteket késői áttelepülőként kezelik, a magyar származásúakat azonban felülvizsgálják, mert számos, a szovjet, illetőleg a Rákosi-rezsimet kiszolgáló kommunista menekülhetett Ausztriába. Emellett számosan rokkantak, sebesültek, egyetemisták és tanulók, akiket legelőször fogadnak be. Az alsóbb fokú kormányzati szervek irataiban a menekültkérdés egyre konkrétabbá válik. Az Elűzöttek, Menekültek és Háborús Károsultak Minisztériuma Stuttgartban mindezeken felül arról tájékoztatta a közigazgatási kerületeket, hogy az átveendő magyar menekültek száma a háromezret meg is haladhatja. A menekültek osztályozása is pontosabbá vált. A menekülteket magyarországi németként és magyarokként jelölte meg. A minisztérium azt is indokolta, hogy miért akar elsősorban magyarországi németeket befogadni: A második világháború utáni kiutasítottaknak több mint a fele itt található, ezenkívül a magyarországi német menekültek nagy részének ügye-vélték-családegyesítéssel lesz megoldható. Arról is tájékoztatta a minisztérium a kerületeket, hogy a magyarországi német menekültek a kitelepítettek kvótáját, a 54 magyarok az egyéb menekültek kvótáját kapják. ÉszakWürttemberg közigazgatási kerületbe magyarországi németeket csak a pidingi lágerből fogadtak be. Akik rokonaiknál telepedtek meg, azoknak a befogadásra való kérelmükkel Pidingben kellett jelentkezniük. Az 1956. november 15-ig érkezettek száma meghaladta a 200 főt. A közigazgatási kerületben számukra több hely ekkor nem is volt. A magyar nemzetiségűekkel a külföldiek rendőrsége foglalkozott, miután őket „külföldieknek" minősítették, és a Nürnberg melletti valkai láger55 ban helyezték el-tartalmazza a közigazgatási kerülettől származó tájékoztatás. Ausztriai adatok szerint Magyarországról 1956. november 23-ig 74.000 menekült érkezett. A menekültek száma a magyar határnak a szovjet és a magyar hatóságok