Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A Magyarországból kiutasítottak általános jellemzése

kirívóan eltérő a terhelése. A házigazdák lakhelye duplája, vagy többszöröse az előírtnál, mégsem adnak át belőle. A menekültek úgy össze vannak szorítva, hogy mozogni sem tudnak. A belügyminiszter e tarthatatlan állapot megszüntetése érdekében utasította a kerületeket és a városokat, hogy a még működő tömegszállásokat 1947. november 15-ig szüntessék meg. Ez a rendelet sem volt azonban teljesen végrehajtható. A Ludwigsburgi kerületben november 14-én öt községben tömegszálláson voltak még mindig a menekültek. Kornwestheimben 65 fő a cipőgyárban, Marbachban 39 fő a Schillerhofsaalban és a községházán, Steinheimben a tornacsarnokban 35 fő, Tammban az iskolateremben 20 fő, Winzenhausenben az iskolában pedig 8 fő. A Magyarországról kiutasítottak általános jellemzése Az asszimilációs igény szempontjából a magyarországi németek különleges helyzetben voltak. A Régensburgi Egyházmegyei Karitász Egyesület [Diözösen Caritas42 verband Regensburg] átfogó jellemzése szerint a magyarországi németeknek több mint 85%-a földműves, akik más menekültcsoportokkal ellentétben értelmiségük nagy részét elvesztették. Ez a természettől fogva nehézkes magyarországi német paraszttípus, az évekig tartó magyarosítás és kulturális elnyomó politika következményeként a menekültek többi csoportjától különböző elbánást is igényelt. Meglévő kisebbségi érzésüket a nyelvjárásbeli különbözőség tovább növelte, sőt a magyarországi németek, a tapasztalat szerint sokkal nehezebben tudtak tájékozódni más menekült csoportoknál. Tanácstalanságukban, és segítség hiányában lelketlen csalókhoz fordultak, akik kivándorlás és hazatérés lehetőségének ígéretével könnyen becsapták őket, mint ahogy az Württemberg-Badenben több esetben is előfordult. Különleges vallási és lelki beállítottságuk következtében csak azokban az emberekben bíztak, akik saját környezetükből származtak. A Magyarországról elűzöttek nyelvismeretéről további információkkal rendelkezett a 43 Dunai Németek Segélyhelye Stuttgartban [Hilfstelle für Donauschwaben]. A segélyhely illetékességi területén működő polgármesterek megfigyelték, hogy a magyarországi németek egyrésze egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén beszélte a német nyelvet. Munkaképtelenként kezelték ezért őket. Az volt a polgármesterek gyanúja, hogy a magyar kormány éppen munkaképtelenségük miatt igyekezett megszabadulni tőlük. Ezek a vélemények természetesen a kormányzati szerveknek is tudomására jutottak.