Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A visszatérés lehetősége Magyarországra
A visszatérés lehetősége Magyarországra A megszálló amerikai katonai kormányzat 1946 őszén elhatározta a korábbi ellenséges nemzetek, Bulgária, Románia és Magyarország állampolgárainak a hazaszállítását. A hazaszállítás gyakorlati végrehajtását Württemberg-Badenben az úgynevezett repatriálási megbízott (összekötőtiszt) végezte, aki a katonai hatóságok felügyelete alatt, a württemberg-badeni belügyminisztériummal együttműködve dolgozott. E feladat ellátására a magyar kormány Pokorny-Zsigmond Pál főhadnagyot bízta meg, aki hivatalát Stuttgart-S Heusteugstr. 43 alatt rendezte be. 1945. május 9 előtt hagyták el, és mint hadifoglyok, deportáltak, kényszerítő-szervezetek tagjai, háborús menekültek, stb. tartózkodtak Németországban. Minden 10 évét betöltött magyar állampolgár köteles volt a megbízott rendelkezéseit betartani, aki 1947. január utolsó napjaiban hivatalos körutat tett. Az előre megjelölt helyeken a magyar állampolgárok bejelenthették hazatérési szándékukat. A kiutasított népi németek repatriálására azonban nem kerülhetett sor. Amennyiben ilyen személy kérte hazatérését, annak előbb a magyar belügyminisztérium engedélyét kellett megszereznie. Az engedély hiányában a népi németek jelentkezése céltalan-adta tudtul a Württemberg- badeni belügy-mi44 nisztérium, idézve a megbízott tájékoztatását. A bulgár, a román és az osztrák megbízott munkáját ekkor még nem kezdte meg. A katonai kormányzattal a tárgyalások természetesen már korábban megkezdődtek. Az erről szóló, 1946. november 23-án készített feljegyzés szerint a népi németek nem esnek a megegyezés körébe. Ekkor azt is kimondták, más egyéb részletekkel együtt, hogy legelőször a magyar, önként jelentkező állampolgárokat szállítják haza. Az első hazainduló vonatot is megjelölték, a november 27-én felszabaduló, kiutasított népi németeket hozó szerelvényben. Rögzítették az elszállítandók létszámát is. Az elszállítandó 450 személyből 150 főt a sillenbuchi táborból vennék 45 fel, a többieket más gyűjtőhelyekről. Az első repatriáló szerelvény végül is Stuttgart vasúti főteher-pályaudvaráról 1946. november 30-án indult el. Az Eszak-Württembergből és Eszak-Bádenből most jelentkezők elszállítását december 6-ra tervezték. A kerületi hivatalok, a polgármesteri hivatalok, a rendőr főkapitányságok által, a magyar állampolgárokról összeállított névjegyzékekben azonban szép számmal szerepelnek német nevüek, annak ellenére, hogy ennek tilalma a hivatalos helyeken kívül az írott sajtóban és a rádióban is gyakran megjelent. Megerősíti a gyanúnkat, hogy sok esetben kiutasítottakról van szó, az a körülmény, hogy a névjegyzékekben szereplők születési, illetőleg korábbi lakóhelye a kitelepítés alá vont településekkel megegyezik. Ilyen például Sopron, Brennberg, Alsómocsolád, Baranyajenő, Csikostöttös, Vecsés, Solymár, Budakalász, Németmárok, Etyek, Soroksár, 46 Almáskamarás, Izmény, Egyházaskozár, Kercseliget stb. Csoportos megmozdulásra is sor került. Karlsruheban mintegy 1500 egykori magyarországi német gyűlt össze, hangoztatva, hogy igazságtalanul lettek kitelepítve.
