Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A visszatérés lehetősége Magyarországra

A visszatérés lehetősége Magyarországra A megszálló amerikai katonai kormányzat 1946 őszén elhatározta a korábbi ellen­séges nemzetek, Bulgária, Románia és Magyarország állampolgárainak a hazaszál­lítását. A hazaszállítás gyakorlati végrehajtását Württemberg-Badenben az úgyne­vezett repatriálási megbízott (összekötőtiszt) végezte, aki a katonai hatóságok felü­gyelete alatt, a württemberg-badeni belügyminisztériummal együttműködve dolgo­zott. E feladat ellátására a magyar kormány Pokorny-Zsigmond Pál főhadnagyot bízta meg, aki hivatalát Stuttgart-S Heusteugstr. 43 alatt rendezte be. 1945. május 9 előtt hagyták el, és mint hadifoglyok, deportáltak, kényszerítő-szervezetek tagjai, háborús menekültek, stb. tartózkodtak Németországban. Minden 10 évét betöltött magyar ál­lampolgár köteles volt a megbízott rendelkezéseit betartani, aki 1947. január utolsó napjaiban hivatalos körutat tett. Az előre megjelölt helyeken a magyar állampolgárok bejelenthették hazatérési szándékukat. A kiutasított népi németek repatriálására azon­ban nem kerülhetett sor. Amennyiben ilyen személy kérte hazatérését, annak előbb a magyar belügyminisztérium engedélyét kellett megszereznie. Az engedély hiányában a népi németek jelentkezése céltalan-adta tudtul a Württemberg- badeni belügy-mi­44 nisztérium, idézve a megbízott tájékoztatását. A bulgár, a román és az osztrák megbízott munkáját ekkor még nem kezdte meg. A katonai kormányzattal a tárgyalások természetesen már korábban megkezdődtek. Az erről szóló, 1946. november 23-án készített feljegyzés szerint a népi németek nem esnek a megegyezés körébe. Ekkor azt is kimondták, más egyéb részletekkel együtt, hogy legelőször a magyar, önként jelentkező állampolgárokat szállítják haza. Az első hazainduló vonatot is megjelölték, a november 27-én felsza­baduló, kiutasított népi németeket hozó szerelvényben. Rögzítették az elszállítandók létszámát is. Az elszállítandó 450 személyből 150 főt a sillenbuchi táborból vennék 45 fel, a többieket más gyűjtőhelyekről. Az első repatriáló szerelvény végül is Stutt­gart vasúti főteher-pályaudvaráról 1946. november 30-án indult el. Az Eszak-Würt­tembergből és Eszak-Bádenből most jelentkezők elszállítását december 6-ra ter­vezték. A kerületi hivatalok, a polgármesteri hivatalok, a rendőr főkapitányságok által, a magyar állampolgárokról összeállított névjegyzékekben azonban szép szám­mal szerepelnek német nevüek, annak ellenére, hogy ennek tilalma a hivatalos he­lyeken kívül az írott sajtóban és a rádióban is gyakran megjelent. Megerősíti a gyanúnkat, hogy sok esetben kiutasítottakról van szó, az a körülmény, hogy a név­jegyzékekben szereplők születési, illetőleg korábbi lakóhelye a kitelepítés alá vont településekkel megegyezik. Ilyen például Sopron, Brennberg, Alsómocsolád, Baranya­jenő, Csikostöttös, Vecsés, Solymár, Budakalász, Németmárok, Etyek, Soroksár, 46 Almáskamarás, Izmény, Egyházaskozár, Kercseliget stb. Csoportos megmozdulásra is sor került. Karlsruheban mintegy 1500 egykori ma­gyarországi német gyűlt össze, hangoztatva, hogy igazságtalanul lettek kitelepítve.

Next

/
Thumbnails
Contents