Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

I. Általános kép a menekültek befogadásáról és beilleszkedéséről - Újra az őshazában

I. Altalános kép a menekültek befogadásáról és beilleszkedéséről r Újra az őshazában A Magyarországról 1946 január végén elindított szerelvények az amerikai zónában lévő határmenti lágerekbe érkeztek. Ezek a földrajzi elhelyezkedésre tekintettel Bajorországban voltak. Hat ilyen tábor működött. A Magyarországról kitelepítettek előtt a legismertebb Piding volt, Salzburg mellett, háromezer fős befogadó képességgel. A további határmenti láger Schaldingban Passzaunál, Furth im Waldban, Wiesuban Eger határátkelő mellett, Hofban és Neu-Ulmban működött. Összes befogadó képességük 13900 fő volt. A szerelvényeket ellenőrzésük, majd az amerikai összekötő tisztnek történt átadásuk után engedték a fogadóállomásokra, ahol az átmeneti táborok személyzete fogadta őket. Ekkor kezdődött el a határbiztosság munkája. Hangosbemondón keresztül röviden üdvözölték az érkezetteket, majd felszólították őket, hogy a kocsikból szálljanak ki és ott várakozzanak, amíg a rendezők orvosi ellenőrzésre kísérik őket. Az irányítás egységes és egyszerű szövegekkel történt, tudva, hogy a szerelvényekkel érkezők nem szokták meg, hogy őket németül szólítsák meg. Ezt követően a szerelvényt hátulról kezdve kipakolták, az érkezetteket pedig DDT-vel történő tetvetlenítésre (a DDT volt 1946-ban az új általános gyógyszer, amivel különböző betegségek elterjedését akadályozták meg), orvosi ellenőrzésre és lajstromozásra vezették el. A lajstromozási helyeken kiállított egészségügyi bizonyítványokkal ellátva mehettek a kiűzőitek a számukra felállított mosdóhelyiségekbe. A szerelvény elején eközben élelmet osztottak számukra. Úti élelmet csak azok a transzportok kaptak, amelyeket az amerikai zóna Bajorországon kívüli területeire, Württemberg-Badenba és Großhessenbe irányítottak. A szerelvények fogadása és ellátása ilyen módon 2-2,5 óra leforgása alatt megtörtént. Bajorországban 1946 októberében összesen 1381 szűrőtábor működött 151113 bentlakóval. Számuk 1947 januárjára 1098-ra, illetve 109053-ra csökkent. Jelezve a szállítások felfüggesztését, illetőleg a táborokból történt kihelyezéseket. A határmenti lágerekből a kiűzettek német tehervagonokban utaztak tovább a célpályaudvarokra, amelyeket a müncheni állami kormánybiztosság szállítási osztálya jelölt ki. A Baden-Würtembergben és a Hessenben lévő célpályaudvarokat ezek állami, illetve országos menekültügyi biztosai adták meg. A szerelvényekben általában 1200 kitelepülő utazott. A „kormánytáborokban" három csoportba osztották az embereket. Az egyes kormánybiztosokra 400 főnek még az 1946/1947-es tél beállta előtti elhelyezését bízták. Feladatuk „igazságos" ellátása nem volt könnyű feladat. Lakóhelyeket vehettek ugyan igénybe, az érintett őslakók általában megértők is voltak a menekültügyi hivatal kényszerhelyzete, valamint a menekültek szükséghelyzete iránt, de a helyi hatóságok