Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
Az átélés - - Vargha Dezső
lettek kérésünket. így hát a drótkerítések között rostokoltunk, a mezőségben, sátrakban. Mindegyik hadifogolynak volt egy száma. Az én számom 38805803 volt. Ezel a számmal voltam bejegyezve a hadifogoly nyilvántartásba. Meg volt a címem, az amerikaiak megadták. PW. Prisonicr War. Hadifogoly. Az amerikaiak adtak ruhát. Katonaruhái, dc befestették tiszta feketére. Úgy néztünk ki, mint a kányák. A köpeny meg a zubbony hátulján nagy fehér betűkkel rá volt festve: PW. Amerre mentünk, mindenki látta, hogy cz. hadifogoly. Nem lehetett lemosni. Levelet írhattunk. Huszonnégy sorban lehetett levelet írni. A levelezőlapon tizenkét sorban. Adtak levelezőlapot is, meg levélpapírt is. Részünkre leheléit csomagol is küldeni hazulról, aminek a súlya négy font lehetett, mintegy 1,8 kiló. Tartalma sajátkészítmények, személyes szükségletre szolgáló dolgok. Nem volt küldhető kantináru, felszerelési tárgy, raktári áru. A nevet és a fogolyszámot nyomtatott betűkkel kellett írni. A leveleket keltezni kellett, az áthúzások tilosak voltak. Az érkező csomagok tartalmát a táborvezető a címzett jelenlétében vizsgálhatta át. írtam is haza édesanyámnak, dc bizony nem kaptam választ, sem csomagol. Édesanyám a hazaérkezésem után mondta, nem kapta meg leveleimet, és abban a hitben élt, hogy elpusztultam vagy eltűntem. De nem emlékszem arra sem, hogy valaki kapott volna csomagol. Az. amerikai parancsnokságtól kaptunk újságokat is. Amerikaiakat, amelyekben különböző, címekkel ellátott hirdetések voltak. Magyar címek is voltak benne. Ezekre is irkáltunk lapokat, leveleket, hogy értesítsék az. otthonaiakai, vagy szabadítsanak meg valahogy a fogságból. Persze nem kaptunk ezekre válaszokat. Nem tudom, hogy egyáltalán elküldték e őket. A tábor fatáblájára hirdetéseket is írtunk. Például ezekben a dobozokban naponta kaptunk három darab cigarettát. Nagyon nagy dohányosokvoltak, főleg a tisztek között. Nem tudtak leszokni róla, ezért élelmet ajánlottak fel érte. Volt aki ebbe pusztult bele, mert annyira lesoványodott. Például a Camel, ilyeneket kaptunk. A fatáblára függesztették ki a költői hajlammal rendelkező foglyok a verseiket, az írók cikkeiket. Sőt voltak kőztünk tudósok, akik tudományos ismertetéseket is leltek közzé. Ez olyan újságtábla volt, mini most nálunk a faliújság. Reggeli ulán az első utunk ide vezetett, ehhez, a táblához, és végigolvastuk az új írásokat. Ezeket, ha nagyon kedvesek voltak, főleg versekéi, lemásoltuk, és ezekről tárgyaltunk egész nap a sátrakban. Pláne, ha kínt rossz, esős idő volt. A sátrakban tartózkodtunk, és csak az étkezéshez és a reggeli létszámellenőrzéshez mentünk ki a szabadba. Nagyon szerettem ezeket a verseket. Leírtam és hazahoztam, amit lehetett. Tóth Lajos főhadnagy írta:
