Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Vargha Dezső

ben leszünk behajózva, és irány az Atlanti-óceán. Vártunk, vártunk, el is indult egy szerelvény ezzel a hajóval, de át sem ért Amerikába, mert bekövetkezett augusztus 8-a, amikor ledobták Hirosimára az első atombombát. A japánok kapituláltak. Azt mondták, hogy vissza az egész, nincsen önkéntes toborzás. Ki se mentünk a kerítésen túlra. Mailly le Campban nagyon sokféle ember volt. Tanárok, tudósok, művészek. Katonának vonultak be. Ez volt a szerencsénk, mert elkezdték szervezni a kulturális életet a táboron belül. Azt mondták, hogy magunknak kell ellátni a művelődési dolgokat, a szórakozást, stb. A tábor közepén kiásattak velünk olyan tíz méter körüli árkokat, és azt mondták, hogy ez lesz az ülőhely. Nagyszerű volt! Leültünk a partjára, lábainkat betettük a gödrökbe. Ott hallgattuk azokat az előadásokat, amelyeket ezek szerveztek. Olyan nagyszerű irodalmi előadások voltak Jókairól, Mikszáthról, stb. Bár tanultuk a gimnáziumban, mégis élveztük ezeket. Egy nagy fatábla volt kitéve a tábor közepén, és oda rá voltak írva, hogy milyen előadások mikor kezdődnek. A fényképészek arról tartottak előadást, hogy hogyan kell fényképezni. A másik amibe bekapcsolódtam - voltak szakácsok Magyarországról, híres helyekről - a szakácskodás volt. Ez nagyon jót tett, mert bár nem volt rossz a koszt, de nagyon kevés. Sohasem laktunk jól. Mindig szívesen hallgattuk, hogy hogyan kell ezeket az ételeket elkészíteni. Csináltam is jegyzetet. Fel is diktálták. Voltak közgazdasági előadások, hogy majd az új Magyarországon milyen közgazdasági helyzetet fogunk teremteni, ha mi hazamegyünk - mondták ők.Hallgattuk, hogy megváltozik Magyarország helyzete... Filozófusok is voltak. Azt annyira nem szerettem. Nemigen jártam oda. Voltak természettudományok. A matematikától kezdve a fizikáig. Növényeiét, meg minden. Egy baj volt azonban, hogy mindig hallottuk azt, hogy egyeseket kiemeltek közülünk és elvitték. Mert ott nem csak mi voltunk, mert akkor már én zászlós voltam, tüzérzászlós. Rang nélküliek is voltak, meg vezérkari ezredesek is. Együtt voltunk, egy sátorban. Nem volt olyan különbség köztünk mint a hadseregben.Tegezve szóllítottak bennünket fiatalokat is. Ezek közül egyeseket kiemeltek. Minden sátor számozva volt. Feliratok voltak kirakva a falitáblára, hogy ebben és ebben a sátorban lakom, keresem az ilyen és ilyen ismerősömet. Ha valaki valamit tud róla, jöjjön be a sátorba. Nagyon sok barátot szereztünk így. Le is írtam annak idején egy kis noteszbe, amit ott vezettem. Minden írásbeli dologra vadásztunk, hogy megírjuk a fogságbcli emlékeinket. Amit találtunk az amerikaiak csomagjaiban, azokra írtunk. A drótkerítések között egész nap nem tudtunk semmit csinálni. Hiába jelentkeztünk munkára. Még azt is felajánlottuk, hogy akár mezőgadasági munkára is vigyenek ki a franciákhoz, de az amerikaiak nem teljesí-