Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Vargha Dezső

dottam is az „angolnyúzó" tanáromat. Megint előállt a teherautó oszlop és felszállítottak bennünket. A néger katonák azonban nem engedték a csomagokat vinni. Mindekiről lehányták. Nekem egy hátizsákom volt, abban minden kincsem. Egy takaró, borotva, fehérnemű, stb. Lerángatták a hátamról, meg a többiekéről is. Olyan szerencsém volt, hogy utolsónak szálltam föl a teherautóra, amikor megláttam lent egy fehér amerikai tisztet. Picit gagyogtam neki angolul. A csomagom! - mutogattam. Megfogta, földobta. így a sok kincs, aminek később nagy hasznát vettem,, nekem megmaradt. Onnan egy vasútállomásra vittek, már nem tudom a nevét, ahol bevagoníroztak. A Rajnán túl volt ez, és vittek Franciaországba. Külön kell szólni a franciákról. Ellenségek voltunk. Mit várhat az ember egy ellenségtől? (Magyarország és Franciaország nem volt egymással hadiállapotban-FM) Kihasználták azt, hogy amikor bevagoníroztak bennünket - nyitott vagonba, mert jó idő volt -, és megálltunk valahol, elkezdtek kővel dobálni. Troyes nevű állomásra érkeztünk éjfélkor. Jó idő volt. Volt egy mentőállomás, lányok fehér köpenyben, férfiak, orvosok. Vizet vett fel a mozdony. Jellemző eset, amit mondok. A csövet rátették, mi meg vártuk, hogy megyünk tovább. El is indult ám a vonat, de ezek a fehérköpenyesek nem engedték a csövet elfordítani. Ahogy ment a vonat, jött a vízsugár végig rajtunk. Csupa vizek voltunk. Másnap megszárítkoztunk azért. Nem szerettek bennünket. Nem szerettek a franciák. így mentünk tovább. Párizstól körülbelül ötven kilométerre lehettünk, ahol van ez a Mailly le Camp nevű tábor, körös-körül drótkerítéssel. Hatalmas volt. Mezőkre volt osztva, köztük utak voltak. Őrtornyok, ahol amcsik őrködtek fölöttünk. Minden mezőben körülbelül 10-15 ezer ember férhetett el. A magyarokat egy helyre rakták, de rengeteg német volt még rajtunk kívül. Mi körülbelül 10-15 ezren lehettünk. Sátrak voltak, ez volt a szerencsénk. 12-14 személyes sátrak, oda osztottak be bennünket az amcsik. Fű volt még, azt leszedtük, az volt az alom, amire feküdtünk. Aztán apránként berendezkedtünk, mert ebédre, vacsorára hozták ilyen nagy papundeklibe csomagolva a dobozos ételeket. Ezeket felhasználtuk fekvőhelynek. Rá a füvet. Jó volt, télen vettük nagy hasznát. így kezdtük meg a hadifogoly-életet 1945. júniusában, és egy évig tartott. Azt hittük, hogy dolgozni fogunk. Nem dolgoztattak bennünket. Reggelenként ébresztő. Ki kellett menni a sátrakból. Létszámolvasás minden nap volt. Reggel. Utána reggeli, majd kóboroltunk a ketrecben, beszélgettünk. Ez a semmittevés nem volt jó. Az első esemény amivel ki akartunk szabadulni a kerítések közül, az volt - keleten még folyt a háború amerika és japán között -, hogy kihirdette az amerikai parancsnok, hogy toboroznak önkénteseket a japánok elleni háborúba. Hát erre nagyon sokan jelentkeztünk. Azt mondták az amerikaiak, Le Havre francia kikötő-