Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény
törvényerőre. Genfben az 1864-es egyezmény elavulása miatt 1906-ban 36 állam újabb megállapodást kötött, amelyet a magyar parlament az 1864es megállapodással együtt, az 1911.évi XX. törvénycikkbe vett fel. Az orosz cár 1907-ben Hágába hívta össze a „második nemzetközi békeértekezletet", amelynek eredménye 13 egyezmény és 1 nyilatkozat lett. A 13 egyezményből a magyar parlament 12-t, közte a szárazföldi háborúról és szokásairól szóló, tárgyunk szempontjából különösen fontos IV. egyezményt 1913-ban ugyancsak becikkelyeztc. Az első világháború tapasztalatai igényelték a hadifoglyok jogállásának további szabályozását, illetve a meglévő szabályok finomítását, ezért a hatalmak Genfben 1929-ben a nemzetközi vöröskereszt által összehívott értekezleten újabb megállapodást kötöttek. A II. számú Egyezmény tartalmazta a hadifoglyokkal való bánásmód részletes szabályait, melyet nyolc címben foglaltak össze: I. Általános rendelkezések; II. Az clfogatásről; III. A fogságról; IV. A fogság végéről; V. A hadifoglyok elhalálozásáról; VI. A hadifoglyokat segítő és tudakozó hivatalokról; VII. Az egyezmény alkalmazása bizonyos polgári egyénekre; VIII. Az egyezmény végrehajtásáról. A címek szakaszokra, azok pedig folyamatosan számozott cikkekre tagolódnak. Az 1899. és 1907. évi hágai egyezmények is hatályban maradtak úgy, hogy azokat az 1929. évi Genfi Egyezmény kiegészítette. A magyar törvényhozás az utóbbi egyezményt az 1936. évi XXX. törvénycikkben, miután azt 1929. július 27-én ratifikálta, törvényerőre emelte. A Szovjetunió magát az 1929-es genfi egyezményt sem írta alá, ennek ellenérc a Nürnbergi Perek során azonosult vele. 6 A második világháború idején az I. és a II. Hágai-, az 1906-os és az 1929-es Genfi Egyezmények kodifikációi voltak hatályban. A második világháború eseményei voltak szükségesek ahhoz, hogy a továbblépés elkcrlühctctlenségéről valamennyi hatalom meggyőződjön. A modern kodifikáció végülis a Genfben 1949-ben kötött nemzetközi szerződésen alapul, amelyet a magyar jogalkotás az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelettel léptetett hatályba. Részletes szabályok Az 1864-es Genfi Egyezmény az 1911. évi XX. törvénycikk szövege szerint 7 az ambulanciák és a kórházak semlegessége mellett foglalt állást, ami mindaddig tart, amíg bennük sebesülteket ápolnak, és nem helyezik őket katonai őrizet alá (1. cikk).
