Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény
A kórházak és az ambulanciák személyzete, a felügyeletre, az igazgatásra és sebesült szállításra hivatottakkal együtt, ide értve a tábori lelkészt is, semlegességet élveznek (2. cikk). Jogosultak hivatásukat folytatni, vagy visszatérni csapattestükhöz. Az elfoglaló hadseregnek ez esetben az ellenséges előőrsökhöz történő átkísérésről is gondoskodnia kell (3. cikk). A visszavonult egészségügyi személyek csak a magántulajdonukban lévő tárgyakat vihetik magukkal, kivéve az ambulanciát, amely felszerelését , is megtarthatja (4. cikk). A beteg katonáknak segítséget nyújtó polgári lakosság kíméletben részesül, és szabadlábon marad. Az a sebesült, akit valamely házba befogadtak és ott ápolnak, a ház oltalma alatt áll. A sebesültet befogadó lakos mentesül a katonai beszállásolás alól is (5. cikk). A sebesült vagy beteg katonát állampolgárságára tekintet nélkül össze kell szedni és ápolni. Kölcsönös beleegyezés esetén a főparancsnokoknak jogukban áll az ütközetekben megsebesültek átadása. Hazájukba kell visszaengedni a mcggyógyullakat, ha felgyógyulásuk után szolgálatra alkalmatlanná váltak. A többieket is haza lehet engedni olyan feltétellel, hogy a háború tartalma alatt újra fegyvert nem fognak. A betegszállítmányokat, azok vezetőit semlegesség védi (6. cikk). Az 1906-os Genfi Egyezmény az egészségügyi ellátás, valamint az egészségügy személyzet és az ápollak helyzetének megítélésében továbblépést, egyúttal a védelembe részesültek körének bővítéséi tartalmazta. A katonákat és a velük azonos jogállásúakat, ha megbetegedtek vagy megsebesültek, az őket hatalmában tartó hadviselő félnek kímélnie, ápolnia kell, állampolgárságukra tekintet nélkül. Ha őket az ellenfélnek át kell engedni, akkor is velük kell hagyni, a katonai szempontoktól függően, az egészségügyi személyzet és a felszerelés egy részét (1. cikk). A másik hadviselő fél hatalmába került beteg és sebesült katonák az általános szabályoknak megfelelően hadifoglyoknak minősülnek. A hadviselő feleknek azonban jogukban áll kedvezményes kikötésekben is megállapodni. Ilyenek a kicserélés, a hazájukba történő visszaküldés, ha erre alkalmassá válnak, valamely semleges államnak történő átadás, ha az kötelezettséget vállal arra, hogy őket az ellenségeskedés befejeztéig saját határai között megtartja (2. cikk). A hadviselő felek kölcsönösen kötelesek a betegek és sebesültek létszámkimutatását, mihelyt lehetséges, azok katonai hatóságaihoz átküldeni. Ugyancsak kölcsönösen közlik egymással a hatalmukban lévő betegek y és sebesültek internálását, illetve az abban beállott változásokat, a kórházba történő befogadásokat, az elhalálozásokat. Utóbbiak személyes
