Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Kővágó János

katonák, tisztek. Senki sem kérdezte, hogy mit akarok. Az őrség sem kérdezte meg, hogy miért megyek be, holott magyar egyenruhában voltam. Végül fogtam magam, és bekopogtam egy irodába. Bementem. Elkezdtem németül beszélni. Mondtam, hogy magyar hadifoglyok vagyunk és haza szeretnénk menni. Erre az a kél angol kalona össze-vissza telefonált, jobbra-balra. A végén azt mondták, jöjjek. Elvezettek egy angol őrnagy e4é. Kihallgatott, hogyan, miképp. Azt mondta, hogy ő nem tud hazaszállítani bennünket, de menjünk el Hannoverbe, az ottani angol parancsnokság intézi a magyar hadifoglyok hazaszállítását. Elhatároztuk, hogy nem megyünk vissza Hannoverbe. Ott csellengtünk Vuppertálban. Egy jugoszláv tiszti csoporttal találkoztunk. Jugoszláv tiszti egyenruhában voltak, és legnagyobb meglepctésünre már mesziről megszólítottak bennünket magyarul. Üdvözöltek. Odajöttek, kérdezték, hogy honnan jövünk, minden. Mondtuk, hogy hadifoglyok vagyunk. Tőlük tudtuk meg, hogy ott van egy katonai parancsnokság, ahol a külföldiek ügyét intézik. Tanácsolták, hogy menjünk oda, mert ott minden országnak van képviselete. El is mentünk. Hál ott rengeteg országnak volt képviselete, esak Magyarországnak nem. Elmentem az osztrák képviselethez, gondoltam, Ausztriáig csak hazasegítenek. Mondták, sajnos ők nem tudnak a mi ügyünkben segíteni. Tőlük tudtuk meg, hogy a Kohlmar-kaszárnyában, Vuppertálban magyar hadifoglyok vannak. Elmentünk autóval, hogy messziről megszemléljük a hadifogolytábort (nevetve). A hadifogolytáborba nem akartunk menni! Megközelítettük ezt a kaszárnyát. Egyszerre csak azt vettük észre, hogy egy angol katona föllépett az autó lépcsőjére, és mutatta, hogy egyenesen menjünk be. Angol hadifogolytáborban, megint fogságban voltunk. Elvetlék tőlünk az autói. Német nyelvtudásom révén hamarosan kiszemelt a parancsnok arra, egy Salinger nevű őrnagy, hogy intézzem el a magyar hadifogolytábor úgynevezett anyagi ügyeit. Ez tulajdonképpen abból állt, hogy egy angol katona kíséretében elmentem küiönböző raktárakba pokrócot, fogkefét, ruhaneműt vételezni. Fölvettem - Diescrlohban volt egy nagy katonai parancsnokság - a zsoldot. Mert ugyanúgy kaptunk zsoldot, mintha nem lettünk volna hadifoglyok. Az őrnagy az. őrnagyit, az őrvezető az őrvezetőit. Mindenki rangja szerint. Ezt fölvettem, majd leadtam a századoknak, azok aztán kifizették. Jó dolgom volt, mindenem megvolt. Egyszercsak jön egy angol katona, hogy menjek ki az. örségre, mert vár engem egy hölgy. Kimegyek, és a legnagyobb meglepetésemre a húgom volt. Megtudta, hogy hadifogságban vagyok, és elment Hahnba, ahol eredetileg voltunk. Véletlenek során megtudta azt is, hogy Vuppertálban vagyok. Eljött és megtalált. Elhatároztuk, hogy megszököm a hadifogolytáborból, és elmegyek a húgommal. Ők Bajorországban voltak, München-