Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Kővágó János

tulajdonképpen leltünk, de minden baj nélkül történt. Onnan elmentünk Schönbergbe, majd Rehnába. Egy óriási nagy sátorváros keletkezett, mert az amerikaiak sátrakat osztottak ki. A hadifoglyok ezekben a sátrakban laklak. Schleswig-Hollstcinbe kerültünk, közel a Keleti-tenger partjához. Északon Oldenburg, délen Aitin volt jelentősebb hely körülöttünk. Maga a hely, ahol hadifogságban voltunk, Mcisehcnsdorf volt, von Awerkron német bárónak a földbirtoka. Ott volt a kastélya, de ő nem ott lakott, hanem a szomszédos Hansöhn nevű faluban. A kastélyt aztán magyar kórháznak rendezték be. Egy akkora hadifogolytáborban voltunk, mint egész Baranya megye. Északról a Keleti-tenger határolta, délről pedig egy aszfaltút. Ezen belül szabadon mozoghattunk. Építettünk magunknak egy faházat, és néhány liszttársammal, köztük Lili Pislával, a mohácsi tanárral, a pécsi Tharnik Aladárral, egy Paksi János nevű makói hadapród-őrmcstcrrcl és egy Oszlányi Kornél nevű budapesti főhadnaggyal éltünk ebben a faházban. A fő tevékenységünk az volt a hadifogság alatt, hogy reggeltől estig azt néztük, hogy hol szerezhetünk be valami élelmet. Hát cz sikerült is. Tudtam németül, csakhamar kapcsolatba kerültem a környező parasztokkal, és mindenféle élelmet, amit el lehet képzelni, azt beszereztem. Mi teljesen önállóak voltunk. Nem jártunk közös konyhára. Pénzünk is volt, a valuta pedig a cigaretta. Összeismerkedtem egy Nimzig nevű német századossal, aki hamburgi volt. Óriási cigaretta szállítmányokkal látott cl bennünket. Ennek a cscre-berélésével mindent beszereztünk, ami egyáltalán lehetséges volt. Közeledett az. ősz. Ezt a tábort nem lehetett a szabad ég alatt fönntartani, ezért levittek bennünket a Ruhr-vidékre. Én egy gépkocsi-oszlop parancsnokaként külön indultam. Ennek aztán az lelt az eredménye, hogy véglegesen el is szakadtam attól a láborlól. Hahn városában kellett jelentkeznem egy angol parancsnokságnál és ott a gépkocsit leadni. Jelentkeztem is, és a legnagyobb meglepetésünkre egyszerűen fogtak bennünket és bevágtak egy hadifogoly táborba. Nagy nehezen sikerült valahogyan kijutnunk. Amikor onnan kijutottunk, azt mondtam az embereimnek: Én mostmár tovább nem kívánom azt hogy velem jöjjenek. Mostmár mindenki menjen arra, amerre akar. így aztán ketten, két gépkocsival maradtunk, a többiek ki erre, ki arra, elmentek. Lekerültünk Vuppertálba. Vuppcrtál egyik terén láttunk egy magas angol parancsnokságot, ahol őrség állt. Bementünk oda a parkba. Az volt a véleményünk, ide be kellene menni, hátha haza tudnak bennünket szállítani. Én voltam az előőrs, mivel én tudtam németül. Bementünk az angol parancsnokságra. Rám azt a benyomást keltelte, mintha szállodában lennénk. Az előtér, portás-pult, stb. Álldogáltam. Jöttek-mentek az angol