Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény

A HADIFOGSÁG, MINT NEMZETKÖZI JOGINTÉZMÉNY A hadifoglyok jogállását a háborúk és a vele összefüggő hadifogságok sok évezredes történetéhez viszonyítva meglehetősen későn, csak a 19. század folyamán kezdték nemzetközi normákkal rendezni. Korábban a hadifoglyot a foglyul ejtő személy vagy csoport tulajdonának tekintették. Sorsa így meglehetősen kiszolgáltatott volt.

1 A magyar közvélemény előtt az oszmán-török birodalom gyakorlatából ez a kiszolgáltatottság, többek között a vele járó váltságdíj-követelés jól ismert. Alkalmazták ezt a módszert a középkorban Nyugat-Európában is. A törők alóli visszafoglaló háborúk idején, a 17. század végén azonban az egyesült európai hadak által hadifogságba ejtettek többségükben már állami foglyok lettek.

2 Napóleon oroszországi háborújában résztvett orosz hadifogságba esett magyar tiszteket is állami foglyokként kezelték.' A magyar f848/1849-es szabadságharc idején a magyar fegyveres erő fogságába kerültek sorsát is az állam, a hadügyi-, majd a közmunkaügyi minisztérium határozta meg.

4 Ausztria magyar foglyai ugyancsak állami felügyelet és ítélkezés alá kerültek. A hadifogsággal kapcsolatosan kialakult új szemlélet azonban sokáig csak a szokásjogban érvényesült. A kodifikáciős kísérletek évtizedekre elhúzódtak. Az első eredményes kezdeményezés Svájchoz fűződik. 1864-ben Genfben sikerült 16 állam képviselőjét összehívni, és a betegek és sebesültek kérdésében megállapodást kötni. Ez az egyezmény annyiban függött össze a hadifogoly kérdéssel, hogy megengedte az egészségügyi személyzetnek és a papoknak az. ellenséges megszállás utáni működést. Nem tekintették őket tehát hadifogolynak. Ausztria-Magyarország utólag, 1866-ban csatlakozott az egyezményhez. A hadifoglyok jogállásának teljeskörű szabályozására 1874-ben került sor, amikor II. Sándor orosz cár Brüsszelbe hívta össze a hatalmakat. A nagyfokú bizalmatlanság miatt az orosz tervezettel kezdeményezett „Brüsszeli Deklarációt" ugyan egyik állam sem cikkelyezte be, ennek ellenére egyenértékűnek tekintették a kodifikált joggal. E kezdeményezés igazi jelentőségét a továbblépés kiindulópontjául való szolgálat adta. Ugyancsak orosz kezdeményezésre, II. Miklós cár tevékenysége eredményeként ültek össze a hatalmak 1899-ben Hágában, ahol megszületett a hadifogság első nemzetközi tételes szabályozása három egyezményben és három nyilatkozatban. Magyarország az I. hágai értekezleten született megállapodásokat csak késve, az. 1913. évi XL1II. törvénycikkben emelte