Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Sugár Győző

nem is láttunk. Ahogy említettem, mi mint leventék, a kisegítő karhatalmi alakulattal kerültünk ki. Zalaszentgróton soroztak bennünket, és azután kerültünk ki Németországba, majd Dániába. Korosztályunk szerint tulajdonképn fiatalabbak voltunk mint a rendes sorkatonák. Hírét tették annak, hogy a fiatalkorúak részére egy külön tábor alakul. Ekkor századparancsnokunknak, aki változatlanul Bánhidi hadnagy volt, szóltunk, és a zászlőaljparancsnoknak is, aki akkor már Tallár Károly, ugyancsak Pécsről elszármazott százados volt, kértük hogy engedjen át bennünket a fiatalkorúak táborába. Kérésünknek eleget tettek, és a fiatalkorúak táborába - nem tudom már a község nevét - költöztünk át. Ugyancsak Schleswig-Hollsteiben volt. Én a szememmel megbetegedtem, és a továbbiakról, hogy ott mi történt, mikor hagyták el Schleswig-Hollsteint, nem tudok mondani semmit. A hedvigen kogi kórházba kerültem be szembetegségemmel, ami elképzelhető, hogy összefüggésben van a hermingi robbanással. Hedvigen Kogot azelőtt Adolf Hitler Kognak nevezték. Ezt onnan tudom, hogy a község jelzőtábláját kidőlve láttam, amin Adolf Hitler Kog cinevezés szerepelt. A kog, az tulajdonképpen egy gátköz, mert a tenger hullámaitól a termőföldeket magas gátakkal védték. A két gát között kialakult települést nevezték kognak. Amikor még a kórházban kezelték a szememet, nem emlékszem már pontosan, de 1945 augusztusában vagy szeptemberében, telefonon felhívtak avval, hogy Schleswig-Hollsteint az én alakulatom is elhagyja, és ha tudok, menjek cl velük. Nem tudtam velük menni, mert a kezelő orvosom, mivel a gyógyulásom nem következett be, nem engedett cl. Ez egy német katonai kórház volt. Az orvosok is németek voltak. A kórházból csak 1945 novemberének végén engedtek ki, amikor is Wesselburen nevű városkában lévő, úgynevezett Ausländer táborba vittek. Ez is katonai tábor volt, mindenki katona volt ott. Voltak ott magyarok, románok, csehek, horvátok, még törökök is. Mind katona volt, még katonaruhában is voltunk. Ez az Ausländer tábor aztán állandó jelleggel több schleswighollsteini német községekbe vándorolt. Arra emlékszem, hogy vöröskeresztes vonattal 1946. március 15-én elszállítottak bennünket Münsterbe, onnan pedig autóval - tulajdonképpen ekkor láttam először angol katonát - Eselheidebe. Eselheide, mint ahogy a neve is mondja, egy nagy homokpuszta volt. Drótkerítéssel volt körülvéve. Néhány fabarakk, de többségében lebetonozott részre épített bádog barakkból épített tábor volt. Ebben a táborban helyeztek el aztán bennünket. Akkor már angol őrség volt. Az angol királyi hadsereg skót alakulata volt a mi őrségünk. Nem kellett dolgozni. Beszélgetéssel, kártyázással töltöttük az időt. Egyre türelmetlenebbül mindenki, mert hírekel nem kaptunk hazulról, és hát