Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Sugár Győző

szét a községtől távolabb lévő sík területen bunkerásással, legalábbis a bunker alapjainak a kiásásával töltöttük. Ebben a községben voltunk körülbelül 1945 áprilisáig. Április vége felé, ha jól emlékszem, áttelepítették az alakulatunkat a tengerparton lévő német erődvonalba épített katonai barakktáborba. Ennek a helységnek Kliltmöller volt a neve. Itt már erősen meglazult a katonai fegyelem, mert mind a honvédek, mind a tisztek a háború végét várták. Tulajdonképpen esak a hírek után érdeklődtek, hogy ki fog bennünket átvenni. A kapituláció után a tisztek megtarthatták fegyvereiket. Mi a fegyvereinket a dán hatóságok részérc adtuk le. Május vége felé, hogy mikor, arra pontosan nem emlékszem, megindultunk, hogy Dániát elhagyjuk. A város nevére sem emlékszem, ahová gyalogmenetben eljutottunk, de utána visszafordították az alakulatot, és visszamentünk az előbb említeti katonai táborba. Ugyancsak nem tudom hogy van-e valós alapja, de az a hír járta, lekintettel arra, hogy a dánokkal jó kapcsolatot alakítottunk ki, a dánok hajlandók ellátásunkról gondoskodni, és nem kell Dániából kivonulnunk. Visszatérve katonai foglalkozásunk tulajdonképpen nem volt. A napot kártyázással, beszélgetéssel, jő idő esetén tengerben való fürdéssel töltöttük cl. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi igen kevésszer történt, mert meglehetősen hideg volt a tenger. A májusi nap koránt sem olyan meleg ott, mint Magyarországon. Egészen, ha jól emlékszem, június végéig voltunk ott, és élveztük a dánok vendégszeretetét. Nyugodtan mondhatom, hogy élveztük, mert rendes ellátásban volt részünk. Június végén parancsol kaptunk, hogy mégis el kell hagynunk Dániát. A dán határig vonaton szállítottak bennünket, onnan gyalogmenetben Schleswig-Hollstein különböző falvaiba kerültünk. Mi is, és a többi katona is, akik Dániából kivonultak. Németország különböző területeire csoportosították őket. Schlcswig-Hollsteinben parasztházaknál szalmapadlásokon voltunk elhelyezve. Az élelmezés elég gyenge volt. Különösképpen dolgozni nem kellett. A lisztek a fegyelmet próbálták megtartani, de nem volt semmiféle katonai foglalkozás. Öntevékeny művészeti csoportok alakultak, hogy időnként a katonáknak egy kis műsorral kedveskedjenek. Az idő meglehetősen nehezen telt, mindenki nagyon hazavágyott. A parancsnokokat, főleg a magasabb parancsnokokat többször fölkereste a katonaság körében alakult bizottság, annak érdekében, hogy tájékoztassák őket arról, hogy mikor várható a hazaszállításunk. Természetesen érdemleges választ nem kaptak, így bennünket sem tudtak érdemlegesen tájékoztatni. Botokkal éjjelenként őrséget kellelt állni. Nem voltunk drót mögött, csak azt a községet, ahol az alakulat székhelye volt, a kalonák nem hagyhatták el. Különben teljesen szabadon mozogtunk. Angol katonát - tulajdonképpen angol fogságba kerültünk - jóformán