Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
Az átélés - - Sugár Győző
terhének csökkentése miatt az élelmezésre adott szárított birkákat is mi cipeltük a hátunkon. Ha jól emlékszem, január 27-én léptük át a német határt. Akkor már elterjedt az a hír, hogy az alakulatunkat Dániába fogják áttelepíteni. Amikor átléptük a német határt, ezt mind gyalogmenetben tettük meg, továbbra is gyalogmenetben mentünk. A főbb állomások voltak, ahol megpihentünk és szállást kaptunk: Wiencrneusladt, Berndorf, St.Pölten. Amstettenbe jutottunk el február közepén, ott bevagoníroztak bennünket avval, hogy az alakulatunkat Dániába telepítik át. Tulajdonképpen örültünk, hogy Dániába kerülünk, bár annak egyáltalán nem, hogy Magyarországot el kellett hagynunk. A dániai átelepülésnek azért örültünk, mert Dániáról kellemes hírekel kaptunk. A dán népről is. Alighogy átléptük a dán határt, február 2()-án Hcrmingnél a szerelvényünket a dán hazafiak felrobbantották. Az elmondások szerint - hogy ennek mi a történelmi alapja, azt nem tudom - a dán hazafiak németeket akartak felrobbantani, de a német alakulatok irányítói a magyar szerelvényt küldték előre, mert ismert volt a partizán tevékenység. A robbanás következtében sok sebesült, több halott lett, köztük Palló Károly százados zászlóaljparancsnok is meghalt. Egy középiskolai tanuló, Sági Dezső, közülünk is meghalt. A robbanás után a Hermingben lévő katonai kaszárnyába vittek bennünket, ahol sok pécsi ismerőssel találkoztam. A pécsi hiradózászőalj katonái akkor már Hermingben voltak, és szerény katonai ebédjüket ők osztották meg velünk. Meleg ételt tulajdonképpen hosszú idő után csak most kaptunk először. Hermingben rövid ideig tartózkodtunk. Ismét vonatra szálltunk és egészen a Skagerák környékérc, Vang nevű községbe került az alakulatunk. Az iskolában kaptunk elhelyezést. Az iskolának az igazgatótanítójával nagyon kellemes kapcsolatot alakítottunk ki. De elmondhatom, hogy a dán lakossággal is igen jó volt a magyar katonáknak, de legalább is a mi századunknak a kapcsolata. A boltokban lehetett kapni egy szépen cizellált kis jelvényt, amibe a dán királynak a monogramja volt vésve, illetve kialakítva. X. Krisztián. A mi századunkból sokan ezt a jelvényt megvásároltuk, és a sapkánkra tűztük. Ez a dán lakosságnak különösen tetszett. A jó kapcsolat kialakításában ennek a kis jelvénynek a kitűzése is szerepet játszott. A szakaszunk mindegyik tagja középiskolai tanuló volt, így a tanulás nem esett nehezünkre még idegen nyelven sem. A dánoknak egy indulóját megtanultuk, és amikor az utcán vonultunk, akkor a magyar katonadalokon túlmenően ezt a dán indulót is elénekeltük, ami rendkívüli módon tetszett a dánoknak. Elmondhatom, igazán baráti módon bántak velünk. A katonai kiképzés napjainknak csak egy részét töltötte ki. Alaki kiképzés, nagyon kevés esetben éleslövészet volt. A napok nagyobbik ré-