Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Bernics Ferenc

zászlóaljat. De ott volt az érsekújvári karpaszományos ezred is elszállásolva. Szóval egy óriási hadifogolykörlet volt ez, ahol íalán tízezer ember, vagy talán több is volt. Az élelmiszer-ellátás egyszerre megváltozott. Én egy cingár kölyökként vonultam be, Dániában összeszedtem magam 80 kilogrammra. Aztán amikor Schleswig-Hollsteinből tovább vittek bennünket, én, azt hiszem, nem haladtam meg az 50 kilogrammot. A nyarat ott tültöttük. Valamikor szeptember közepén vonatra raktak, és a Kieli-csatornán át elvittek bennünket mostmár egy német lágerba, volt német lágerba, Eselheidebe. Jellemző a név. Szamárpuszta. Hát ott nagyon rossz állapotban lévő barakkokban helyeztek el bennünket, ahol a szalmazsákhoz nem kaptunk szalmát, úgy, hogy gyakorlatilag a földön feküdtünk. Akkor már hidegek voltak az éjszakák. Ez volt az egyik baj, és ablak sem volt, meg ajtó sem. A másik baj az volt, hogy rettenetesen sok volt a poloska, és mindeféle ilyen állatka. Akiket szerettek a poloskák, azt „halálra" csípték. Belga őrség fogadott először bennünket, azután jöttek az angolok. A belgák nem voltak finomak hozzánk! Mindenkit átvizsgáltak, és volt aki panaszkodott, hogy elvettek tőle ezt-azt! Eltöltöttünk egy pár hetet, nagyon kutya dolog volt! Volt élelmiszer, csak nagyon kevés! Jó minőségű élelmiszert kaptunk, de nagyon keveset. Fertőtlenítették a társaságot. Lenyírtak, vagy DDT porral, vagy mi a fenével leszórtak bennünket. Ez volt talán a legkényelmetlenebb. De viszont nem kellett dolgozni! Innen tovább vittek bennünket egy Borghorst nevű kisvárosba. Ez a Borghorst talán 50-60 kilométerre volt a holland határtól Észak-Rajna-Vesztfáliában, Münster környékén. Egy hatalmas templomra emlékszem, egy gótikus templomra, oda mentünk misére. A város tele volt hadifoglyokkal. Magyar hadifoglyokkal. Túlnyomó többségük leventegyerek volt. Nagy részük német egyenruhában. Úgy lehetett megtudni, hogy magyarok, hogy a derékszíjukon kiszedték a német jelzést és fából vagy valami papundekliből piros-fehér-zöld jelet tettek a helyébe. Hát ezek a gyerekek ott voltak rühesen, tetvesen, és hát loptak. Amit lehetett (nevetve)! Elmentek a németekhez és loptak. Innen aztán rendszeresen vittek ki bennünket munkára az Ems-kanálisra. Az Ems-kanális nagyon érdekes építmény volt, mert helyenként a csatorna mesterséges mederben a föld felszínétől jó magasan ment. Alatta el lehetett járni. Másutt, ahol földi medre volt a csatornának, ott a helyreállítási munkában vettünk részt. Akkor már angol katonák ügyeltek ránk, igyekeztünk amennyit bírtunk, csinálni, de többnyire lógás volt. Kérctőzlünk, hogy ki kell mennünk, aztán nem mentünk vissza (nevetve). Elmentünk német tanyákra vagy német parasztokhoz, ahol favágást vagy krumpliszedést, valami munkát vállaltunk, és ennek fejében kaptunk en-