Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Bernics Ferenc

nivalót. Mert a koszt bizony elég gyenge volt. Hát így volt ez körülbelül december elejéig, akkor aztán elhatároztam, hogy hazajövök. Mások is megszöktek. Volt ott valamilyen lázadásféle is! A volt magyar katonai vezetéssel szemben. Én ebben nem vettem részt, csak hallottam róla. A lényeg az, hogy én december 9-én elhatároztam, hogy megszököm. Volt valami kis pénzem, meg valamit tudtam cserélni, és így hozzájutottam egy köpenyhez, meg valakitől vettem egy tengerésznadrágot, meg egy kalapot, és a hátizsákkal, meg a takaróval elmentünk Münsterbe. Egyszerűen a pályaudvarra, és váltottunk jegyet Frankfurt am Mainig. Annyi pénzünk volt. Hozzám csatlakozott 3-4 parasztgyerek, akik nemigen tudtak németül. Én pötyögtem valamelyest. Nyitott szerelvénnyel elindultunk. Nem bántott bennünket tulajdonképpen senki. Az Angol-zónában legalábbis nem! így Aschhasenburgon, Frankfurt am Mainon, Regensburgon keresztül egészen Passauig mentünk. Szerencsénk is volt, mert az a vagon, amire rászálltunk egy UNRA-szállítmányt vitt, és azon nagy dobozok voltak. Az egyik koma, aki velem jött, felbontott egy dobozt. Tele volt keksszel. Hát ezen éltünk. Megpakoltuk magunkat keksszel, csak éppen víz nem volt. Nem nagyon mertünk leszállni a vonatról, féltünk hogy elkapnak bennünket az „Amik". Mert az már amerikai zóna volt. Nem volt mese, mert ha valakit elkaptak a „Tomik" is, azt elvitték! Olyan híreket hallottam, hogy elvitték például Belgiumba, szénbányába őket. Passau. Egy óriási leszerelt csarnokba kerültünk, egy Spinereiba. Fonodába, ahol legalább 6-800 ember volt egyetlen teremben. El lehet képzelni, milyen jó illatok lehettek. Ott dekkolt a társaság. Mindenki arra gondolt, hogy haza, haza, haza, haza! Minden áron. Voltak ott olyan magyar gyerekek, akik azzal foglalkoztak, hogy pénzért, vagy valamilyen szolgáltatásért átvisznek embereket a Dunán Ausztriába. Az már Szovjet zóna volt. Azt hiszem az átkeléshez adni kellett 30-40 márkát. Én akkor valamit eladtam. Vagy a köpenyemet, vagy az egyik takarómat. így lett pénzem. Ez a koma átvitt bennünket és - este volt ez - a hegyek között lehetett látni a világító helyeket. Azt mondta, a kettő között menjünk, akkor nem kapnak el a ruszkik. Hát mi nekivágtunk a hóban. Jó mély hó volt (nevetve). Persze, hogy elkaptak bennünket a ruszkik! Bevittek egy őrszobára. Átvizsgáltak bennünket. Akinek volt valamilyen értéke, nekem például volt tűzkövem, azt mondták, hogy ez nagy érték, hát azt elvették. Kínáltam a cigarettámat, inkább azt vegyék el, nem kellett nekik. Elvették a tűzkövemet, és ennek fejében kaptunk kenyeret. Ilyen téglalap alakú kenyeret, aminek, azt hiszem, egyharmad része fűrészpor volt. Amikor ez megvolt, nyomás! Elmehettünk a francba! Eljutottam így Rohrbachba, az első osztrák faluba, ahol vasútállomás volt. Próbáltam valahol elhelyezkedni, de mindenhol katonák voltak. Egy