Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A fogvatartás gyakorlata

lyoknak kevés ismereteik vannak. A nyugati táborokban elhaltakat az azonos kultúrkörbe való tartozás alapján általában tisztességesen hantolták el. A Szovjetunióban, különösen járványok idején, jeltelen tömegsírokba temetkeztek. Az elhunytak sírhelyei a legtöbb esetben ma már nem találhatók meg. A tisztálkodási lehetőségek hiánya általánosnak volt tekinthető. A vallásgyakorlást általában még a Szovjetunióban sem akadályozták, bár elő sem segítették. Öntevékenységre szorítkozott a legtöbb esetben a Genfi Egyezményben körülírt művelődési lehetőség is, bár feltételei nem voltak egyformák. Azokban a táborokban, ahol nem dolgoztattak, nagyobb lehetősége volt, és jobban is éltek vele, mint a munkatáborokban. Az átélők szerint a német hadifoglyok jobban megszervezték kulturális tevékenységüket, mint a magyarok. Olyan kijelentés is elhangzott, hogy a magyar tisztek e tekintetben is magukra hagyták a legénységi állományt. A kulturális tevékenység fogva tartókként is eltérően alakult. A belgiumi táborban szóba sem jöhetett, míg a Szovjetunióban csírái, különösen 1947 után fellelhetők voltak csaknem mindenütt. Rendszeres, iskolaszerű képzést mintegy kétezer levente számára Németország angol megszállási zónájában, Schleswig - Holstein Wisch nevű falujának közelében szerveztek, egy tanyán.

11 A táborok belső rendjére a genfi egyezményben előírt meglehetősen gyér rendelkezéseket betartották. A foglyok mindenütt egy felelős tiszt parancsnoksága alatt álltak. A Szovjetunióban egy hadifoglyokból szervezett parancsnokság is működölt, egy fogoly parancsnok vezetése alatt. Feladalukal elsősorban a szociális és a kulturális problémák megoldásának az elősegítése képezte. Tulajdonképpen közvetítő szerepük volt a foglyok és a fogva tartó táborparancsnokság között. A rendfokozatok és a kitüntetések viselésének a lehetősége sem szenvedeti csorbát. A szabályzatokat, közleményeket csak ritkán közölték magyarul. Ezek csak a tolmácsok sokszor kétes értékű közvetítésével jutottak el a foglyokhoz. A tiszteletadás kérdésével a fogva tartók általában kevéssé foglalkoztak. A hadifogoly tiszteknek illetményt - amelynek fizetésére mindegyik egyezmény kötelezettséget, illetőleg nagyságára a hadviselő felek közötti külön megállapodás kötésének a lehetőségét írta elő - csak a nyugati hatalmak fizettek utalvány formájában. Készpénzzé tenni azonban ezeket a hazahozatal után Magyarországon nem lehetett. Külön tiszti táborokat nyugaton kevésbé, a Szovjetunióban viszont elfogadott gyakorlatként hoztak létre. Utóbbinál kivételt az alacsonyabb rangú tisztek képeztek, akik munkatáborokba is kerülhettek. Munkavégzésük a már megszokott fondorlat szerint „önkénles" volt. A tiszti táborok ellátása és ellátottsága