Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A fogvatartás gyakorlata

hasonló volt a legénységi táborokéhoz, legfeljebb a fejadagokban jelentkezett némi eltérés javukra. A hadifoglyok munkája - tekintve, hogy többségük a háború végén, vagy éppen a kapituláció után került fogságba - általában az újjáépítésre vonatkozott. A hágai egyezményekben is megfogalmazott túlzott mértékű munakvégezletés a Szovjetunióban általános volt, különösen, ha azt az ellátás színvonalához mérjük. Az egészségtelen vagy veszélyes munkavégzés tilalma a Szovjetunióban szóba sem jöhetett, ezeket a tilalmakat a genfi egyezmény írta csak részletesen körül. A munka díjazása is általánossá csak 1947-ben, a békeszerződés aláírása, illetve ratifikálása után vált. A bérből levonták az ellátási költségeket (a lakbér, ruha és élelem ellátás költségeit) és a fennmaradó összeget fizették csak ki, melyből az állami-, illetve a szabadkereskedelmi elárusító helyeken némi lehetőség nyílt az ellátás kiegészítésére. A Szovjetunió saját, nyugatról hazatért csapatait is közel hasonló körülmények között foglalkoztatta, így az azonos elbánás elve tulajdonképpen nem sérült meg. A szovjet civil állampolgárok bére sem volt magasabb, ellátásuk sem volt sokkal jobb, csupán a személyes szabadság lehetőségének valamivel magasabb kategóriájába tartoztak. A hazabocsátáskor a hadifoglyokkal általában elszámoltak. A javukra szóló bérkülönbözetet kifizették. Más kérdés, hogy azt kénytelenek voltak elkölteni, mert haza nem hozhatták. A külvilággal való érintkezés lehetősége is meglehetősen gyér és nehézkes volt minden fogva tartónál. Az első évben alig, a Szovjetunió esetében egyáltalán nem vehették fel a kapcsolatot a hadifoglyok hozzátartozóikkal. Tartózkodási helyük sem volt ismert, holott a felkutatási kérelmek egyik fontos pontja éppen ennek megjelölése volt. Gyakran ennek hiánya miatt nem fogadták el a szovjet hatóságok a felkutatási kérelmeket. A fegyelmi és büntető ügyekben is „könnyebb" helyzetben volt a Szovjetunió. Nem voltak kötelezők számára a civilizált eljárási és anyagi szabályok. Csupán a saját fegyelmi és büntető gyakorlatát kellett alkalmaznia amiről a legtöbbet Gábor Árontól és Rózsás Jánostól tudhatunk meg.

11 A szökési kísérlet közben elfogottakat legyclmileg vonták felelősségre, ami gyakran túlélési esélyüknek a teljes megsemmisüléséhez vezetett. A nyugati hadifoglyok - bár őket is fegyelmi büntetéssel sújtották - ilyen helyzetbe általában nem kerültek. A hadifoglyokkal szemben alkalmazott bánásmód fogvatartónként, táborokként eltérő volt. Utóbbi bemutatására nincs még elegendő adatunk, annyi azonban egyértelműen megállapítható, hogy nyugaton a belga és a francia fogva tartók táboraiban volt a legkeservesebb a hadifoglyok élete, az angol és az amerikai táborokban egymáshoz közel hasonlóan alakult. Szerencsésnek az mondhatta magát, aki e táborok valamelyikébe ke-