Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A fogvatartás gyakorlata

lította őket. Az etnikai elkülönítést többnyire megvalósították. A Szovjetunióban a magyarok sok helyen a németekkel voltak együtt, gyakran nekik ki is szolgáltatva. Arcvonalakra, ágyútűzbe való vitelükre nincsenek adataink. A táborok berendezése is mindenütt kivánni valót hagyott maga után. Szilárd épület nagyon gyakran nyugaton sem állt rendelkezésre. Franciaországban, Belgiumban, Németországban a táborok nagy része csak provizórikus volt, főidbe mélyített vagy sziklán felállított sátorral, de gyakran, különösen az első időben hetekig, hónapokig a szabad ég alatt helyezték el a hadifoglyokat. Igaz viszont, hogy ebben az esetben legalább „biztosították" részükre az előírt légköbmétert! A Szovjetunióban a zord időjárás ellen szükséges védelmet nyújtó táborok, különösen az éghajlatot egyébként is nehezen viselő magyarok számára nem, vagy alig voltak. Az épületek szárazsága, fűtöttsége, megvilágítoltsága az elhelyezéseknél sehol sem játszolt igazán fontos szerepet. Összehasonlítási alap ugyan nincs, de egyik fogva tartó pótkeretének elhelyezési körülményeit sem érték el a hadifoglyok elhelyezési körülményei. Legközelebb talán a Szovjetunióban kialakult helyzet állt hozzá, de az ottani viszonyok egyébként is olyan nyomorúságosak voltak, hogy az a hadifoglyoknak emberhez méltó elhelyezést semmiképpen sem ígért. A hágai egyezmények, amelyekhez Oroszország annak idején csatlakozott, az elhelyezés körülményeit nem is részletezte. Várba, városba, bármilyen táborba való elhelyezést lehetségesnek tartott. A nyugati fogva tartók sem gondoskodtak egyformán a hadifoglyok elhelyezéséről és ellátásáról. Szembetűnően rossz körülmények uralkodtak a belga és a francia fogva tartók táboraiban, míg elfogadhatőbbaknak voltak tekinthetők az angol és az amerikai táborok. Az élelmiszer-ellátásban és a ruházkodásban voltak ugyan különbségek, de mindenütt mindennapos volt az éhínség, az alultápláltság, az elégtelen ruházkodás miatti megbetegedések. A hágai és a genfi egyezményekben előírt saját csapatokra, illetve a pótkeretekre előírt normát az ellátás sehol sem érte el. Az elhelyezési és ellátási körülményekből is fakadóan a táborok egészségügyi ellátottsága is kívánni valókat hagyott maga után. A különbség a nyugati táborok javára mégis abban nyilvánult meg, hogy azokban döntően meg tudták akadályozni a járványveszélyt. A DDT-vel, amit 1946-ban találtak fel, felszámolták az eltetvesedést. Egyéb gyógyszerrel is el voltak látva, amíg a Szovjetunióban szinte semmiféle gyógyszer nem állt a hadifoglyok rendelkezésére. A táborok lakói eltetvesedtek, a járványok pedig felbukkanási helyükön szinte elnéptelenítették a táborokat. Ez az egyik oka - az alultápláltság, a fagy és a túlerőltető munka mellett - a hadifoglyok nagyszámú elhalálozásnak. Az eltemettetésekről az egykori hadifog-