Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A fogvatartás gyakorlata
A FOGVATARTÁS GYAKORLATA A hadifogoly egyezményeknek a második világháború alatti és a kapitulációt követő gyakorlati végrehajtása első problémáját a hadifoglyoknak tekinthetők körének a meghatározása jelentette. Az egyezmények szövegéből arra lehetett következtetni, hogy az arcvonalakban clfogottak tekinthetők hadifoglyoknak. A gyakorlatban hadifogolyként kezeltek minden fegyveres alakulatba tartozót, akár harcoló alakulathoz tartozott, akár nem. A félkatonai szervezetekhez tartozókat, sőt a szovjetek a helyi polgári rendfenntartó erőket is fogságba ejtették, illetve hadifogolyként kezelték az általuk elhurcolt polgári személyeket is. Az elhurcolás módja nem volt meghatározó. Hadifogolyként kezelték az elhurcolt magyarországi német lakosságot éppen úgy, mint az esetenként nemzetiségüktől függetlenül összeszedetteket. Mozgósították a már leszerelt és otthonukban civilként tartózkodó, de 1941-től katonai szolgálatot teljesítőket, majd őket is kiszállították az. országból. Egyik részük hadifogolytáborba, másik részük munkatáborba került. További gondot jelent a fogságba esés időpontjának a kérdése. A nyugati hatalmak a Németország kapitulációja után fogságba esetteket nem tekintettek hadifogolynak, hanem lefegyverzett ellenséges alakulatnak, akiket meghagytak saját szervezettségükben, dc meghatározott területre internálták, majd hamarosan hazabocsálolták őket. A Szovjetunió a fogságba esetlek között nem telt külünbségct. A „kapitulációs foglyokat" is hadifogolyként kezelte, és őket úgy Magyarországról, mint az. általa megszállt ausztriai és német zónákból, illetve Csehszlovákiából saját országa területérc szállította. Még arra sem volt tekintettel, hogy a magyar alakulatok egy része Ausztriában és Csehszlovákiában az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott, sőt részt vettek esetenként a német csapatok kapituláció utáni lefegyverzésében is. Utóbbiakat ugyan a többi hadifogolytól esetenként megkülönböztette, antifasisztákként kezelte, de a lényegen ez keveset változtatott. Az. is gyakran előfordult, hogy a nyugati hatalmak állal hazabocsátotl „kapitulációs foglyokat" a szovjet katonai hatóságok egyszerűen hadifogságba vetették. Megtették ezt a haza igyekvő egykori deportáltakkal is. Külön témát jelent a magyar demokratikus hadsereg részérc átadottak, majd újból hadifogolyként kezeltek ügye. Itt már egyéb külpolitikai megfontolások játszottak szerepet. Nem egyszerű fogalomzavarról volt szó, hanem nagyon is tudatos tevékenységről, melynek alapvelő célja a munkaerő-szerzés. A hadifoglyok egy kisebb részéi a nyugati megszálió hatalmak is munkaerőként kezelték, és az erre igényt bejelentő, hadifoglyot nem ejtő szöveisé-
