Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A magyar hadifoglyok hazahozatala - - A közvélemény tájékoztatása a hadifoglyok sorsáról
nyen a saját leveléről emlékezett itt meg. ~ További sajátosság, hogy az érkezettekkel 1945 óta először, elmondatják tapasztalataikat, ami természetesen csak poizitív lehet. A pogányi tanító, aki Nizsnij-Tagilból tért haza, a tábor kultúréletéről szólt „átfényesedő szemmel": „Volt újságunk, színjátszócsoportunk, zenekarunk, könyvtárunk. A legszebb órákat a könyvtárban töltöttem. Közben ácsmunkát végeztem házépítkezésnél. Az első transzporttal indítottak haza, amire nagyon büszke vagyok, mert a mi táborunkból a legjobban dolgozó bajtársakat hozták haza." Egy pártnapon valaki még ennél is tovább ment, a szovjet berendezkedést dicsérte felszólalásában hallgatói előtt: „Láttam, hogy megbecsülik, milyen sokra értékelik a munkást. Hatvan éves asszonynak, férfinek ott már nem kell dolgozni: ülhet a sarokban és pipázhat. Itt meg? Dolgozhatott inaszakadtáig. Minden évben két öltöny ruhát kapnak. Itt? Rongyokban járhattak, csak az volt a fontos, hogy az úr gazdagodjék. Ha beteg lesz ott, kórházba viszik, fürdőre küldik, nyaralóban pihenhet. Itt? Az orvos első kérdése: van pénze?" 94 Egy pécsi könyvtáros „tudományosabban" elemezte a Szovjetunióban tapasztaltakat: „A Szovjetunióban a munka rendje szigorúan a szocializmus ismert alapelveiből indul ki. Ezek szerint minden embernek joga van a munkához, s minden ember munkája arányában részesül az előállított javakból. Éppen ezért a Szovjetunióban nincsen egyetlenegy épkézláb ember sem, aki munka nélkül lenne kénytelen tölteni idejét. (...) A törekvés: a munka idejének a csökkentése; a termelő eszközök tökéletesítésével a termelést minél magasabbra fokozni, a munka idejét viszont alacsonyabbra szorítani, hogy végső fokon a munkás több időhöz jusson egyéni életének berendezésére.(...) Ahogyan a Szovjetunió polgárai számára, úgy a különböző fogolytáborokban is a munka rendjének és az idejének a megállapítása szociális elveken nyugszik. Itt azonban, tekintve hogy a győztes államok között a Szovjetuniót érte a legtöbb károsodás - a jóvátétel kérdése is szerepet játszik ... A fogoly munkáltatásnak lélektani szempontból van nagy előnye. A napi 8 órás munkaidő, a munkahelyek változatossága sok eseteben s több fogoly bajtárs megállapítása szerint is, enyhítette a honvágyat, s ha nem is teljesen, de gyakran feledtette a fogság vígasztalanságát. S az a ludat, hogy a munkahelyek általában nem voltak mcgerőllctőek, továbbá, ha valamilyen betegség folytán a fogoly-munkalárs legyengült, munkára átmenetileg alkalmatlanná vált, mindig rendelkezésre állott a valóban mintaszerűen szervezett egészségügyi szolgálat, megnyugtató volt mindannyiunk számára s megnyugvással tölthet el mindenkit, akinek hozzátartozója még rövid ideig távol is marad régi, megszokott környezetétől." Közvetlenül a választások előtt a hatást még tovább akarták fokozni, ezért már a látszat-objektivitással sem törődtek. A leghatásosabb eszköznek az amerikai és a szovjet
