Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A magyar hadifoglyok hazahozatala - - A közvélemény tájékoztatása a hadifoglyok sorsáról

fogság szembeállítása mutatkozott. Találtak is erre megfelelő médiumot egy (feltehetően megfélemlített) sváb parasztember személyében. A cseh­országi Budweiseben esett amerikai fogságba, odáig hajtotta társaival együtt a tisztek rémisztgetése. Mivel korábban a keleti fronton harcoltak, az amerikaiak átadták őket a szovjeteknek. „Az amerikaiaknál 500 ember részére kaptunk enni napjában 10-12 kenyeret és 1 darab lőfejet, meg 1 darab lófarkat...Az orosz fertőtlenítő táborban nagy tányér bablevest, 60 dkg hőfehért kenyeret nyomtak a kezünkbe." Isevszkben, 14 napos pihe­nés után alig várták, hogy valami elfoglaltságot találjanak maguknak. „Rájöttünk, hogy szebb az a rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a mun­kásember ne csak dolgozzon, hanem saját magára is gondolhasson, jót ehessen, olvashasson, művelődjön s pihenjen. Mindezek a feltételek né­künk hadifoglyoknak is megadattak." 96 A választások után mérsékeltebbé valló hazaszállítások miatt újból rémhírek terjedtek el, aminek lecsendcsítésérc sorompóba lépett dr. Bo­ros István egykori internacionalista, baranyai főispán, az MKP egyik me­gyei vezetője is, aki októberben több hetet töltött hivatalosan a Szovjet­unióban. Hadifogolytáborban ugyan nem volt, de a munkahelyeken, sőt a sztálingrádi operában és a stadionban találkozott pécsiekkel. A tőlük, és a hivatalos helyeken kapott információk alapján állította, hogy a haza­szállítás nem akadt meg, csupán a szovjet vasutak őszi csúcsforgalma ne­hezíti. A hadifoglyok állítása szerint - meg voltak győződve arról, hogy hamarosan hazakerülnek. Valamennyien jól érzik magukat, meg vannak elégedve a helyzettel. Az ellátásra egyáltalán nem panaszkodnak, mind rendcsen tápláltak, öltözködésük is az időjárásnak megfelelő. Egyedül a honvágy bántja őket. 1948 tavaszára a sajtóban újabb hangsúlyeltolódás észlelhető. Ugyan a lapok továbbra is rendszeresen tudósítanak a Máramarosszigetrc, Deb­recenbe, vagy éppen a lakóhelyre érkezett hadifoglyokról, a legfőbb tevé­kenységük azonban már az itthonlévők megnyerése. Rákosi április 25-én Mezőberényben tartolt nagygyűlésén is felhasználta ezt a hálás témát. Be­szédét avval a Moszkvából kapott hírei vezette be, hogy az első hadifo­golyszerelvény 25-én megérkezett Máramarosszigctre, és május végéig 30 ezer fogoly fog hazaérkezni. Csak a kellő hangulatot így megteremtve tért ki az államosításra, a két munkáspárt egyesítésére, az ötéves terv kidolgo­zására. 98 Ezek után a sajtóban olyan hadifoglyot „szólaltattak meg", aki miután a lágerek könyvtárában megismerkedett Lenin és Sztálin művei­vel, így tudja, hogy hol a helye. „Szívvel-lélekkel bekapcsolódom az ittho­ni munkába" - jelentette ki. A lágerélettel kapcsolatban annyit mondott, hogy 1945-ben, amikor éppen hogy végetért a háború, még gyönge volt az ellátás, de sohasem gyöngébb, mint az orosz népé. Amikor a lakosság csak

Next

/
Thumbnails
Contents