Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A náci námetország hadifogságában

A NÁCI NÉMETORSZÁG HADIFOGSÁGÁBAN A második világháború alatt felmerült hadifogoly-problémák a genfi és a hágai egyezmények által szabályozni kívánt várható eseményektől olyan távol estek, hogy az egyezmények létrehozóit bátran naivitással illethetjük. Bennük még élt a romantika, a szembenálló felek lovagiassága, ami a második világháború idejére nem csak hogy teljesen kihalt, hanem éppen az ellenkező, mégpedig a végletes oldalra csapott át. A hadifoglyokkal való tömeges kegyetlenkedés, tömeges kiirtásuk, éheztetésük, agyondolgoztatásuk, járványos betegségeknek történő kiszolgáltatásuk, stb. vált céllá. Különösen kegyetlenül bánt hadifoglyaival a fajelméletet e téren is maradéktalanul érvényesítő náci Németország. A hadifoglyaikkal kapcsolatos bánásmód összefoglalására első ízben a nürnbergi per fővádlottainak ügyében történt meg R.H. Jacksonnak, az USA főügyészének, Hartley Shawcrossnak, Nagy-Britannia főügyészének, Francois de Menthonnak, a Francia Köztársaság főügyészének és R.A. Rugyenkónak, a Szovjetunió főügyészének vádbeszédében.

9 A négy nagyhatalmat nem sújtotta egyforma mértékben a német gyakorlat, de mindegyiküknek voltak igen súlyos sérelmei, ugyanakkor általában nem feledkeztek meg a szövetségeseket ért jogsértésekről sem. Az amerikai főügyész vádbeszédében

10 hivatkozott azokra a nemzetközi egyezményekre, amelyeket Németország is aláírt. Többek között az ellenségnek arra a jogára, hogy megadja magát, és mint hadifogoly kíméletben és jó bánásmódban részesüljön. Okmányokkal kívánta bizonyítani, hogy Németország ezeket a szabályokat nem tartotta be, hanem a hadifoglyokkal kegyetlenül bánt, sőt gyakran meg is ölte őket. Honfitársait illetően különösen a fogságba esett repülőgéppilótákra vonatkoztatta ezeket a megállapításokat. A német kormányzati szervek - állítása szerint - olyan parancsot adtak ki, hogy a fogságba esett angol és amerikai „repülőkre" a hadifoglyokat megillető jogok nem vonatkoznak. Bűnözőkként kell velük bánni. Azt is megparancsolták, ha a lakosság meg akarja őket lincselni, a katonák ezt ne akadályozzák meg. Be kívánta mutatni Hitler szigorúan bizalmas parancsát is, amelyben előírja, hogy a körülményektől függetlenül az utolsó szálig meg kell gyilkolni a lelőtt repülőgép egész személyzetét. A polgári lakosságnak szánt olyan értelmű parancsok is léteztek, hogy az ellenséges ejtőernyősöket le kell tartóztatni, vagy fel kell koncolni. Az amerikai fővádló szerint is a kegyetlenkedések a csúcspontot az „Oroszország elleni háborúban" érték el. A hadifoglyokat kivonták a hadsereg (a Wermacht) ellenőrzése alól és az SS hatalma alá he-