Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A náci námetország hadifogságában

lyezték. Idézte Rosenberg vádlottnak Keitel vádlotthoz címzett, 1942. február 28-án kelt levelének részletét: „A Németországban tartózkodó szovjet hadifoglyok sorsa óriási tragédia... Jelentős részük éhenhalt vagy megfagyott. Tízezrével pusztultak el kiütéses tífuszban. A táborparancsnokok megtiltották a polgári lakosságnak, hogy élelmiszert adjon a foglyoknak, inkább engedték, hogy éhenhaljanak. Sok esetben, amikor a hadifoglyok az éhségtől és kimerültségtől már járni sem tudtak, a megrémített lakosság szeme láttára lőtték őket agyon, a holttesteket pedig temetetlenül hagyták. Sok táborban a hadifoglyok teljesen fedél nélkül voltak. Esőben, hóban a szabad ég alatt feküdtek. Még szerszámokat sem adtak nekik, hogy gödröket ássanak, vagy földkunyhót készítsenek. Végül szólnom kell a hadifoglyok agyonlövetéséről. Sok táborban például az összes »azsiai« foglyokat agyonlőtték." Az angol fővádló vádbeszédében

11 a főhangsúlyt az agressziók bemutatására helyezte, a hadifogoly-ügyről külön nem is szólt. Sok adata a francia fővádlónak sem volt,

1 arra azonban kitért, hogy a hadifoglyok munkájának felhasználása túllépte a nemzetközi jog szabta kereteket. Arra kényszerítették őket, hogy a német hadiipar számára dolgozzanak. Az egyezmények súlyos megsértéseként kezelte, hogy jóformán minden táplálék nélkül arra kényszerítették a hadifoglyokat, hogy zárt rendben jelentős távolságokat gyalogoljanak. Sok táborban még a legelemibb egészségügyi szabályokkal sem törődtek. A hadifoglyok táplálkozása igen gyakran nem volt kielégítő. Példaként hozott fel egy Keitel által aláírt parancsot, ami arról szólt, hogy a Norvégiában tartózkodó 82000 hadifogolynak csak annyi élelmet adjanak, ami éppen csak hogy elegendő az élet fenntartásához. Hivatkozott a Führer főhadiszállásán 1945. január 27-én Goring jelenlétében elhangzottakra, miszerint a hadifoglyok szállítás közbeni szökését minden esetben halálbüntetés kiszabásával torolják meg. A szovjet fővádló viszont vádbeszédében a hadifoglyokat ért sérelmeknek külön fejezetet szánt „Hadifoglyok kínzása és meggyilkolása" címmel. Az ő előadásmódja volt ugyanakkor a legszenvedélyesebb hangú.

13 A hitleristák egyik legszörnyűbb gonosztetteként aposztrofálta a hadifoglyok tömeges kiirtását. Állítása szerint rengeteg olyan konkrét esetet állapítottak meg, amikor meggyilkolták, kínozták és gyötörték, tüzes vassal égették őket, kiverték a szemüket, levágták a végtagjaikat, stb. Ezeket az eseteket nem helyi szórványokként, hanem a német kormány és a főparancsnokság intézkedéseként értékelte. Bizonyítékul okmányok, rendeletek, direktívák, parancsok szolgáltak. Österreich német altábornagy kihallgatására hivatkozva állította, hogy a német főparancsnokság berlini főhadiszállásán 1941 márciusában titkos tanácskozást tartottak, ahol megtervezték az „orosz" hadifoglyok részére felállítandó táborok szerve-