Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény

A hadifoglyok elhalálozásának esetére szóló szabályok kiegészítését jelenti az a rendelkezés, mely szerint az elhunyt hadifoglyokat tisztességesen el kell temetni, a sírokat a szükséges jelzésekkel el kell látni, azokat tiszteletben tartani, és megfelelően gondozni (76. cikk). A hadifoglyokat segítő egyesületek szabályai lényegükben nem változtak. A tudakozó irodáké annyiban, hogy semleges államokban is létesíthetők. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, ha szükségesnek tartja, az érdekelt hatalmaknak javaslatot tesz ilyen irodák felállítására. Ezeknek a feladata mindazoknak az értesüléseknek az összegyűjtése, amelyeket hivatalos vagy magánúton be tud szerezni. Ezeket azután eljuttatja a foglyok hazájába, vagy abba az államba, amelyet a foglyok szolgáltak (79-80. cikk). Az egyezmény végrehajtását az aláíró felek abban az esetben is vállalták, ha a hadviselő felek egyike nem volna tagja az egyezménynek (82. cikk).