Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény
ból fogságba esetteket szökésük miatt nem lehet már büntetni. A szökési kísérletet még visszaesés esetén sem tekinthették súlyosbító körülménynek más személy-, vagy vagyonellenes bűncselekmény esetében. A szökéshez segítséget nyújtó bajtársat csak fegyelmileg büntethették. A fogoly ugyanazért a cselekményért csak egyszer volt büntethető. Azok, akik a hazaszállítás idején bűnvádi üldözés alatt álltak, a büntetésük letöltéséig kizárhatók voltak a hazaszállításból. Ezek névsorát azonban a hadviselő felek kötelesek voltak egymással közölni (45-53. cikk). A hadifogolyra kiszabható legszigorúbb fegyelmi büntetés az elzárás. Ugyanazon büntetés tartalma 30 napnál hosszabb nem lehet. Több büntetés esetén az egyes szakaszok között 3 nap megszakítás szükséges. Szigorításként alkalmazható az egészségi állapottól függően a fogva tartó hatalom hadseregében is alkalmazott élelem megvonás. A fogolynak módott kellett adni a tisztálkodásra, testgyakorlat végzésére, vagy két óra hosszan a szabad levegőn való tartózkodásra. Meg kellett engedni nekik az írást és az olvasást, a levelezést. Elrendelhették, hogy pénz- és csomagküldeményt csak a büntetés letöltése után vehessen át. A napi orvosi vizsgálaton megjelenhettek (54-59. cikk). A bűnvádi eljárás megindításáról a fogva tartó hatalom, amint lehet, értesíti a védő hatalom képviselőjét. Az értesítés legkésőbb három héttel a tárgyalás előtt esedékes. Védekezési lehetőség nélkül egyetlen fogolyot sem ítélhettek el. Nem kényszeríthették bűnösségének elismerésére. Védőt és tolmácsot vehetett igénybe. A védő hatalom jogosult volt arra, hogy képviselője a tárgyaláson jelen legyen. Kivételt csupán a zárt tárgyalás jelentett. Az eljárás elvégzésére a fogva tartó hatalom katonai bírósága volt illetékes. A perorvoslati lehetőségek is megegyeztek a fogva tartó hatalom hadseregéhez tartozókéval. Az ítéletet azonnal közölni kellett a védő hatalommal. Halálos ítélet esetén a bűncselekmény természetéről és a körülményekről részletes tájékoztatást kellett adni. Az értesítést követő három hónapon belül az ítéletet nem hajthatták végre (60-67. cikk). A hadviselő felek megegyezésüknek megfelelően a szállítható állapotba hozott súlyos sebesülteket és nagybetegeket kötelesek voltak hazájukba visszaküldeni. A hazaszállítottakat tényleges katonai szolgálatra nem alkalmazhatták. A hazaszállítási kötelezettség az ellenségeskedések megszűnését követően elvileg felgyorsult. A fegyverszüneti egyezményhez, és nem a békekötéshez kötődött. A fegyverszüneti egyezményben tartoztak a hadviselő felek a hadifoglyok hazaszállításáról is intézkedni. Ennek hiányában kötelesek voltak e kérdésben minél előbb érintkezésbe lépni. „Mindenesetre a béke megkötése után a hadifoglyok hazaszállításának a lehető legrövidebb idő alatt meg kell történni" - tartalmazza az egyezmény (68-75. cikk).
