Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

körülbelül kétszáz méter távolságra. A foglyok közül soha senki sem látogathatta a temetőt. Egy darabig jegyezgettem a halottak neveit, adatait, már volt mintegy tíz zsindelyem, de nem engedték, hogy elhozzam. Amikor hazajöttem, még emlékeztem néhány névre, és bejegyeztem egy kis indexbe, ezt meg lehet nézni, de igen kevesekre emlékeztem. 1947 áprilisában jött egy ellenőrző bizottság, amelynek jelenlétében kellett hogy kitöltsön minden hadifogoly egy 191 kérdéses kérdőívet, amiben a szülei adatain kívül a saját esetleges gyereke adatait is be kellet diktálni. Lakhelyét, foglalkozását, katonai beosztását, rangját, kitüntetéseit, hareait, többek között, hogy hány oroszt lőtt le tudatosan, halálosan, és egy csomó ilyen katonai kérdést. Kitől kapott parancsokat, ejtett-e hadifoglyot, szóval számtalan kérdés volt. Voltak olyanok, akik tagadták, de voltak, akik nagyon bátran kijelentették, hogy mennyit lőttek le. Az egyik például 17-et. Ha tudta volna, hogy ide kerül - mondta -, akkor sokkal többet! Politikai jellegű kérdések is voltak. Meggyőződéses kommunista—e vagy sem? Kapitalista-e, fasiszta-e? A fiúk általában elég bátrak és korrektek voltak. Ritka eset, hogy árulásra került volna sor. Volt olyan kérdés is, hogy tudunk-e olyanról, aki orosz hadifoglyot kínozott, oroszt lesből lelőtt. A foglyok között vannak-e hitleristák, horthysták? Nagyon nagyon kevés olyan volt, aki elárult valakit! Talán három személyt szűrtek ki a kétezerből, akiket büntető lágerbe vittek. Mondhatom azonban, hogy nem erőszakoskodtak, nem éltek vissza a helyzettel a vallomások érdekében. A láger vezetősége és irodai személyzete sok kérdést feleslegesnek és nevetségesnek tartott. De hát ők is parancs alatt voltak, és azt teljesíteniük kellett. 1947 májusában egy választást megelőző propaganda indult, amit az oroszok kezdeményeztek, hogy a tábor lakói válasszák meg a tábor vezetőségét, ami hét tagot jelentett. Jelölve tizenegy személy volt. Inkább szellemi, politikai vezetőségre gondoltak, mint ahogy az a velük való beszélgetésből kitűnt. A szinpatizánsaim, akik nem voltak bent a jelölő bizottságban, indítottak egy propaganda akciót, hogy engem is vegyenek rá a listára, de az már le volt zárva, és nem vettek fel. Vasárnap, amikor a választás volt, a tizenegy közül megválasztottak hatot. Hetedikként én szerepeltem 1315 szavazattal, ami körülbelül a harmadik helyre helyezett. Az igazság az, hogy a jelöltek között voltak igen rendes, jóravaló személyek. Közöttük volt az eddigi lágerparancsnok, de ő nem lett megválasztva. Ellenben meg lett választva dr. Mollay Károly Budapestről, Gárdonyi Zoli Újpestről, Szalontai József Misztótfaluról, Havancsik Feri Nagykátáról, Molnár Pista Kaposvárról, Lengyel Pál Nagykátáról, és Nemes József Déváról. Az egész bizottság egy nagyon jól megválasztott közösség volt. Sajnos nem