Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

Brávó! Brávó! Lágerparancsban kivettek a büntető szakaszbői mint sztahanovistát, november l-e tiszteletére (nevetve). Sírtak a fiúk, mert újra visszamentek a 40 dekás kenyérhez. Kellett egy kis finesz ahhoz, hog}' az ember meg tudja játszani a vezetőséget, a pallért is. A látszat mégis az. legyen, hogy a normát tényleg teljesítettük. Oda hívott a főmérnök a partra és azt mondta: Az utolsó két hémapban 4Kb tuskót jelentettetek. Van itt annyi? Mondtam neki: Főmérnök elvtárs! Itt a szakadék harminc méter! A harminc méteren hány réteg tuskó lehet? Az volt a szerencse, hogy nem tuskó mellé tettek. Mert ha azt kérték volna! De azok már ki voltak termelve, már az. utat építettük. Voltak aztán még további fogások. Például a szabály értelmében joga volt az útépítési csoportnak víz.levczelést beállítani. Szemmértékre dolgoztunk, így sok helyen tócsák keletkeztek. Beállítottam hol egy fél, hol egy egész embert, attól függően, hogy mennyi csapadék volt az éjjel, vízlevezetésre. Ha azon az úttesten megy egy traktor, és az út vizes, tönkreteszi. Nekünk gondozni kellett az. utat, hogy viszonylag ellenálló legyen a rönkhúzásnál, meg a traktorok felvonulásánál. Ugyanakkor beállítottam egy embert, hogy hordja a vizet a többieknek, két fél embert, hogy az ebédet készítse. De aki nem tudott oroszul, ezeket cl kellett hogy hanyagolja, mert a pallér jött és felmérte a mennyiséget. Nem törődött vele, hogy még ez is volt, meg az. is volt! A vizet két ember legfeljebb fél órán át eresztette le, és beírtam egész napra. Annak a normáját tulajdonképpen már megspóroltam. Egy elit, egy fűrésztelepen dolgozó szakaszhoz teltek. Ott történt aztán egy balesetünk, egy Deák Károly nevezetűvel, a kolozsvári színház, díszlettervezőjével. Körübelül 6-8 centi átmérőjű rönkből parkettiákat vágott, amelyeket útépítésre használtak fel. Ha a rönkben bog volt, az kilökte a fűrészlapot. Egy ilyen visszalökött fa pont az állába csapódott, és kezdett ömleni a vére. Odarohantam hozzá. Mondtam az őrnek, hogy beviszem az orvosnőhöz a lágerba. Éjjel fél kettőkor volt ez körülbelül. Mikor érek oda? Azt mondta a Deák, nem szabad, hogy vérezzen. Abban a percben elállt a vérzés. Bevittem a lágerba. Az orvosnő kétségbe volt esve. Rögtön hívatta a sebészt, a gycngélkcdős magyar szakaszvezetőt. Injekció nem nagyon volt. Ahogy elkezdték kezelni, megint elkezdett ömleni a vére a Deák Karcsinak. Volt egy felcser, amikor ezt meglátta, kérdezte, hogyhogy eddig nem vérzett. Mondtam, hogy saját magát hipnotizálta, és elállította a vérzést. Én is csodálkoztam, mert sosem láttam ilyet. Erre fel azt mondta a felcser, hogy lel lesz. mentve egy-két hétig, hogy tanítsa meg hipnotizálni. Hipnózis hatása alatt akar operálni. Ő már olvasott valamilyen kínai méidszerről, és szeretné megtanulni. Megtanítom, mondta a