Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

senki nem tudta megállapítani, hogy amit papíron leírtunk, azt kitermcltük-c vagy sem, mert az újabb ásás megsemmisítette az előzőeket. Azonkívül lejtőn kellett hogy legurítsuk a tuskót a völgybe ós az oldalakba. Számtalan tuskónak a gyökere lógott ki, de azt senki sem reszkírozta meg, hogy lemenjen ós megnézze, hogy az tegnapi-e vagy kéthetes kiásásból ered. Képtelenség volt ezt leellenőrizni. Ez így ment 1946. június 21-től október 31-ig. Október 29-én jött a pallér kétségbe esve. Tavaris Sztarsi! Ez egy rang, főnőköt jelent. Baj van! Mi a baj? Az irodából értesítettek, hogy holnap jön egy komissió, ellenőrizni a munkateljesítményeket. Még jó, hogy ma megmondták! Miért? Majd meglátod! Nem tudtuk, hogy valójában kik jönnek és mit akarnak, dc feltételeztük, tanulmányozni akarják, hogy hogyan tudjuk ezeket az eredményeket elérni. Ebben a periódusban a föld kitermelésre voltunk beállítva. Kidöntöttünk három olyan fát, aminek a közepe teljesen korhadt volt. A föld nedves volt, már előző naptól szemerkélt az eső. Lefektettük ezeket a vályúkat, kiszedtük a belét, és ebbe helyeztük a lalicskákat. A talicska tehát nem süllyedt el, és ilyen vályúkkal lementünk egészen a szakadékig, ahol a földet beöntöttük. Mindig csak a felső részét döngöltük, és nem az egészet, mint ahogy kelleti volna. Ezért is szakadozott már az egész úttest fél év múlva, dehát minket ez már nem érdekelt. Másnap reggel kimentünk, elkezdtünk dolgozni. Még egy kicsit rendbe szedtük, amennyire lehetett a lapátokat, hogy jobban tudjunk dolgozni a földdel. Megérkezett a komissió. Egy kijevi főmérnök, ami vállalatunk útépítő mérnöke, a lágerparancsnok (az orosz) és a pallér. A Barlalos Zolinak volt egy stopperórája. A szakaszvezető kérésére én játszottam meg a csoportparancsnok szerepét, mert tudtam oroszul beszélni. Odajött hozzám a pallér. Bemutatott. A kijevi főmérnök azt mondta, vegyek három embert és bizonyítsuk be, hogy ki tudjuk termelni azt a 6,4 m földet személyenként, egy nap alatt. Azl, amit az utolsó két hónap átlagában jelentettünk. Jól van! Kiválasztottam a három személyt. Vieder, Szabó Zoli, Nemes. Beálltunk, betettük a talicskát a vályúba. Az első talicskát mind a hárman lapáttal gyorsan megraktuk, a másodikat már csak ketlen. Küzben állandóan vittük a talicskát. Mint a gép, úgy mentünk. Néztük a stopperórát. Eleit egy óra. Kezdték a zsindelyen számolgatni. Én is számoltam. Megszorozták nyolc órával. Brávó! Brávó! Meg vagy elégedve főmérnök elvtárs? Igen. A tervet 15()%-ra teljesítettétek! Jő, jó! - mondtam. Kivételesen, mert egy órát dolgoztunk dc a nyolcadik órában már nem tudunk ilyen iramban dolgozni! Azért nem volt sohasem 150%unk! Még én magyaráztam neki, hogy állj meg vándor, nem egészen úgy van. Én is a legjobbakat vettem! Nem tudja mindenki ezt az iramot tartani!