Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

vele oroszul beszélni. Kérdezte, hogy én orosz vagyok-e. Ő ukrán volt. Megkérdeztem tőle, mennyi kenyeret kap naponta. Hatvan dekát - volt a válasz. A feleséged? Semmit. Miért? Hát nem feleségem van, hanem bazajkám, szóval élettársam. Van egy lánykám. Hárman kaptok 60 deka kenyeret? Igen. És elég? Hogy volna elég, ennyit kapunk! Akarsz, naponta két kiló kenyeret kapni? De hogyan, mit kell csinálnom? Semmit nem kell hogy csinálj, csak azt, amit én leírok a „szpravkara", így hívták a munkajelentést. Lccllenőrződ, meggyőződsz arról, hogy akárki is jön ellenőrizni, az csak ezt tudja megállapítani, mást nem! Ha meggyőződtél arról, hogy cz reális, akkor aláírod, ha nem, akkor nem írod alá. Ö benne van mondta -, de mit fognak a fiúk szólni? Azokat bízza csak rám! - válaszoltam. Megkérdeztem őket is, hogy akarnak-e másnaptól kezdve 72 deka kenyeret kapni 40 helyett. Rajtunk múlik? Igen. Ha azt mondjátok, hogy akartok - de pofa bc akkor -, a Boros bácsi holnaptól kezdve a kenyérzsákjában kihoz egy kél kilós kenyeret, és ti holnaptól kezdve 72 dekát kaptok. Mindenki akarta! A kenyérosztás különben egy külön ceremónia volt. Két spárgára lent két zsindely volt kötve. Ez. volt a mérleg. A mérőegység kőből volt. Hatvan dekás köveket mérlek ki, vagy negyven dekásakat, és úgy oszlottak el a kenyeret. Ha megmaradt egy körömnyi nagyságú vagy annál kisebb, azt elosztották annyi részre, ahány fogoly volt. Amikor ezt láttam, megkérdeztem, ha bevezetnénk, hogy ma az Auerbach kapná azt a kis darabol, és a 26. nap a Vékonyvári? Miért kell a morzsái 26 részre osztani? Beleegyeztek. Tíz nap múlva az egyik fogoly rosszabbul letl. Azl mondta, ő nem ért ezzel egyet. „Mit tudom én, hogy mire rám kerül a sor élek-e, vagy sem (nevetve). Égy vaskalapos parasztgyerek voll. Mondtam, hogy döntsenek. Hál legyen Vékony Bálintnak igaza! Megint kezdték osztogatni. Elég az hozzá, a Boros bácsi kivitte a két kiló kenyeret attól a naptól kezdve, és mi meg rendszercsen ettük a 72 dekát, és kaptuk azl a pótlékot, kétszer egy deci kukoricakásái, ami nagy dolog volt. Egyszer délben, egyszer este, ami mégiscsak egy kis energiái addolt. Dc hogyan tudtuk megcsinálni, hogy minden nap 128, 130, 131%-os eredményt értünk el? Egy traktorutal kellett hogy építsünk, ahol fagyökereket kellett kiszedni a földből, és rönköket elgurítani bizonyos távolságra. Ugyanakkor a földet kellett kiásni, száz méterre elhordani, ledöngölni. Már említettem, hogy egy embernek milyen normája volt. Szinte lehetetlen volt, még egészséges embernek is, jé) szerszámmal azt az. eredményi elérni. Ezért volt aztán az, hogy babákat csináltunk, amelyeken másnap, harmadnap és a következő napokon mindig feljebb faragtunk pár centit. Amikor lemérték, 180-200 méteren 20-30 centivel többel számoltak cl, és ez. bizony négy-öt, sokszor tíz ember normáját adta ki. Ugyanis a következő nap már