Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

két kollegát - mondta - és megkérdezte, hogy vállalkozom-e édesvíz kimérésre a foglyok számára. Hogyne vállalkoznék, miért nc! Rendes fiúk kerültek mellém. Csiky festőművész, a másik vásárhelyi volt, nem emlékszem a nevére. Én lettem a vízkimérő főnök. Minden fogolynak egy kulacsfedő édesvizet kellett kiadni naponta. Június l-jén, vagy 2-án történt. Az élelmezésünk nagyon megromlott a jánosházi lágerhez viszonyítva. Reggel kaptunk egy nagyon gyenge teát, délben egy fél kenyeret és egy maréknyi sós túrót. Utána egy kulacspohár vizet. El lehet képzelni, hogy milyen szomjas voltam a júniusi melegben! Az első emeleten súlyosabb orosz sebesültek, a másodikon kórházból kijött orosz tisztek voltak, lábadozó betegek. Vitték haza őket Oroszországba. Ott kezdődött meg a szótár és más dolgok beszerzése. Amikor mértük a vizet, jöttek az oroszok. Nekik korlátlanul kellett, hogy adjunk. Másnap megkérdezett egy orosz orvos, tolmács segítségével, hogy kinek mennyi vizet adunk, mert hiányzik a vízből. Hogyhogy hiányzik? Az oroszok korlátlanul ittak! Ha jött egy katona közülünk és mondta, hogy nem bírja már, persze hogy adtunk neki! Hát ezért hiányzott, mert ilyen bátor gyerek volt a kétezer közül lagalább 4-5%. Tehát több víz fogyott, mint amennyit ők kiszámoltak. Másnap korlátozták. Nem kell teli adni a poharat, hanem csak háromnegyedig. Mi történt? Az oroszok is eléggé gyámoltalanok voltak. Ők úgy képzelték, hogy én valaki vagyok, mivel én vizet oszthatok. Alázatosan jöttek, és kértek, hogy adjak nekik. Hát adtam, természetes hogy adtam! Megkérdezte ugyanakkor az egyik, hogy nem tudok-e szerezni egy kis bőrt, a másik, hogy neki kellene egy pár női harisnya, a harmadiknak egy kendő, a negyediknek egy óra, stb. Nekünk híradóknak posztó ujjú bőrzakónk volt, hát ezt nagyon szerették. Egypár orosz szót már megtanultam. A hajón összeszedtem körülbelül 3,5 kiló kenyeret. Mégpedig hogyan? Kérdeztem: Fiúk, nincsen női harisnyátok? Nem lehet elképzelni, mi mindent lehetett összeszedni a katonáktól. Mi szajréja volt a katonának! Körömvágó ollótól kezdve hajnyíró ollóig, fűnyeső ollótól fényképezőgépig, szóval amit emberileg cl lehet képzelni, minden. Volt valakinek hat borotvája. Hát az úgy ment, mint a cukor. Az oroszok egy borotváért adtak egy kiló cukrot, két kiló kenyret. A harmadik nap Novorosszijszkben partra tettek bennünket. Egy egykori vágóhíd területére szállásoltak el éjszakára. Borzalmas éjszaka volt, mert a vágóhidat lebombázták, csak a falak voltak. A patkányokat azonban nem sértette a bomba, és ahogy mi ott feküdtünk, közöttünk jártak. Undorító valami volt, de ott kellett aludni. Ott jött hozzám egy szakaszvezető és arra hivatkozott, hogy a hajón mondta, hogy kellene nekem egy magyar-orosz szótár. Nahát én adok neked egy szótárt, mondta, de mennyi kenyeret adsz érte? Mennyit akarsz? Végül két kilóban egyeztünk