Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

meg, es fel kiló cukorban ráadásul. Hát ez aranyal ért. A kétezer ember közül egyedül nekem volt szótáram! Ez. volt az. első szerzeményem. Másnap bevagoníroztak, körülbelül június 5-én, és 17 napot mentünk. Június 22-én érkeztünk Kuracecére, aminek az állomása Hadazsi volt. Ki voltunk merülve, és leromolva. Amikor a lágerhez elég közel voltunk, meggyőződtünk arról, hogy az oroszok között is voltak jólclkűck, dc nagyon szegények voltak. Velünk szemben jött 3-4 környékbeli parasztasszony, akiknek a kosarában almák voltak. Dobálták a foglyoknak. Beérkeztünk a 333-as kuracecei lágerba, ott fogadott minket az úgynevezett antifasiszta Borbély nevű fiú, aki átszökött a fronton az oroszokhoz, de az oroszok nem ismerték az. ő kommunistaságát el, és elvitték egy szibériai lágerbe. A csoportjának csak a tíz százaléka érkezett meg, és akkor áttelepítették. Mint antifasisztát ide helyezték. Ahogy ő mondta: Eddig kommunista voltam, de most már nem vagyok az (nevetve)! Többet aztán nem találkoztunk. Lehet, hogy hazaengedték, mert többeket hazaküldtek. A lágerban, ahová minket vittek, előzőleg lengyelek és japánok voltak. A láger körülbelül öt hektáros területen terült el. Húsz lakóbarakk volt benne. Egy gyengélkedő barakk, egy mesterek barakkja, cipész, asztalos, szabó dolgozott olt. Volt még egy irodahelység, egy másik kisebb deszkabarakk, a deszkák között fűrészpor volt, ez volt a tiszti barakk. Ebben volt a magyar parancsnokság is. Kineveztek magyar parancsnokságot is a foglyokból. Egy héttagú bizottságot. A parancsnok egy főtörzsőrmester volt a cscndőrségtől. Úgy volt elterjedve nálunk a hadseregben, hogy a csendőröket rögtön kivégzik az. oroszok, de nem volt igaz. Sok rémhír volt, amivel félre voltunk vezetve. Lehet, hogy lágerenként voltak ilyen kilengések, mert olyan fogoly kollegákkal találkoztunk, akikel hozzánk átcsoportosítottak, akik mesélték, hogy még a háború befejezése előtt estek fogságba, sokkal szomorúbb körülmények közölt vészelték ál a dolgokat. Verték is őket. De a mi lágerünkben, amelyik június 22-én telt meg a magyar hadseregből származó foglyokkal, nem volt egyáltalán ütlegelés. Mondhatnám, hogyha a foglyok egymással összeverekedtek, akkor az oroszok jöttek és szétválasztották őket. Mondták, hogy „nyet kultur"? A háború időtartalma alatt fogságba esetteknek ellenben egészen más volt a sorsuk. Az. általuk elmondott emlékekből, hallomásból tudom, hogy bizony a puskatusi igencsak használták. Néha a csizmájukat is. A kosztjuk és az ellátásuk minden tekintetben sokkal hiányosabb volt, mint a miénk, akik a háború befejezése után estünk fogságba. A lágereiét elég egyhangú volt. Irodalmi munkákhoz egyáltalán nem jutottunk hozzá. Egy politikai propagandafüzeten kívül, ami magyar nyel-