Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Bachman Mátyás

közel voll a repülőiérhez. Onnan egy Messersehmidt lel két német meg­szökött. Ritka dolog volt az, hogy a szovjet hadifogságból meg tudjon szökni valaki. Ezek megszöktek Törökország felé, és úgy néz ki, hogy si­került. Ez az. egy szökési emlékem maradt, amit tudok igazolni, hogy si­került. Nem sokáig maradtunk Rosztovban. Nagyon kétségbe voltam akkor esve, mert semmi hírt nem kaptam hazulról. Van is egy levelem, amiben a volt kollégám, a Korner nevű hadnagy válaszolt a feleségemnek, hogy máshova kerültem, és nagyon cl vagyok keseredve, mert azl sem tudtam, hogy a feleségem él-e vagy nem. Megszült-e. Egyszóval sok minden gond­ja volt az. embernek. Akkor kerültem le Kaukázus-délre. Igazság szerint örülni kellett volna, mert ez. a rész háború-mentes volt. Egy Adlcr nevű községben, ami most a tengerparti üdülőhöz, Szocsihoz tartozik, egy né­met nemzetiségű faluba kerültünk. Az én időmben még volt két-három család aki németül beszélt. Nem telepítették ki őket. Nem sokáig marad­tunk itt, mert a táborunk leégett. Annyi volt a poloska, hogy poloskairtás közben felgyújtottuk a tábort. Szuhumi mellé kerültünk Acsadariba. Mi­csoda szép falu! Mandarin-, narancs-, fügefák vannak. Az ember csak cso­dálkozott! Mi azt hittük, hogy esak fügebokrok vannak! Istenáldotta vi­dék. Oroszul nem nagyon beszéltek, és hát ilyen vegyes tábor volt. Ott aztán kiéltük az életünket. Állítólag még kél évig a beszolgáltatások alól is fel voltak mentve. Mi hadifoglyok sem voltunk valami szelídek. Általá­ban szüreteltünk. Ez egy nagyon érdekes idő volt. Az úgynevezett grúz hadiutat kellett építeni, amit annak idején a finnek kezdtek el. Van egy­két emlék a finnek után. Ahogy ők szokták a gyönyörű ívelt hidakat épí­teni. Nagyon érdekes terep ez. Palás rétegek vannak. Egymásra rakódnak a kövek, és nagyon könnyen, feszítő vassal ki lehet őket termelni. Egyéb­ként csúszik lefelé, úgy hogy a vasútvonal, ami a tenger partján húzéxlik, az is veszélybe került. Volt például olyan eset, amikor az orosz, tiszt rob­bantani akart, hogy minél gyorsabban haladjon az útépítés. Nálunk volt egy erdélyi fiú, aki építésznek készült. Nem volt még kész, dc gyakorolta olt a foglalkozását. Tiltakozott. Nem lehet robbantani, dehát az orosz erősen ragaszkodott hozzá, hát robbantottak. Ennek következtében a híd-szakasz. ötven méteren megindult lefelé. Nagyon érdekes volt az ilyen vita is. Akkor már lehetett vitatkozni. Ez már 1947-ben volt. Nagyon érdekes szokásokat figyelhetett meg az ember. A grúzok, az abházok temetkezési szokásait. Minden háznál van diófa. Oda temetkez­* tck. Különböző ceremémiák kíséretében. A gyászév leteltével folytaté)dik a családi ünnepség. A Kaukázusban külön-külön farmszerűen voltak az épületek, körülöt­tük különböző gyümölcsfák. Boldog-boldogtalant megvendégeltek.

Next

/
Thumbnails
Contents