Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Bachman Mátyás

lak olt. Ott voll a híres kubáni hídfő. A németek el is foglalták. Hát otl kezdődött az életünk. A Kaukázus-északon kegyetlen hideg volt. Harmine-harminekét fokos hidegek voltak akkoriban. El lehet képzelni, hogy a nagy orosz síkságról jön a hideg, és az otl megakad a Kaukázus előterében. A magyar egyenruha voll rajiunk. Közismert, hogy ez nem nagyon bírta ki a nagy hidegeket. Még megvolt az egyenruhánk, változatlanul csillaggal felszerelve. Elég későn kaptunk aztán orosz ruhákat. Pulájkát, gimnasztyorkái. Általában ragaszkodtunk ahhoz, hogy mindaddig, amíg az. egyenruha bírja, vagy mi kibírjuk, addig hordjuk. A későbbiek során aztán, amikor már levedlett rédunk. akkor áttértünk erre a melegebb öltözködésre. Hál olt nem voll más dolgunk, mint ... a brigádok nagytakarítást végeztek. Érdekes, a tiszteket nem kényszerítenek, de általában az. embereknek olyan igényük volt, hogy valahogyan kikerüljenek a tábori környezetből. Ott sok gazdasági üzem van. Bőrgyár, sajtgyár, stb. Ugy gondolkodtunk, hogy a gyenge él kezes mellett, ha lehel egy kicsit dolgozni, akkor ebédet is adnak. Szé)val kizárólag az ment, hogy az ember az. éleiét valahogyan átmentse. Egyébként otl láttam a pécsi bőrgyár kiszállított bőreit. Rajta volt a bőrgyárnak a pecsétje. Tárolás szempontjából ahogyan ők szokták! Kint a szabad téren. Nem számítolt, hogy tönkremegy. Ez volt! Pécsi emlék Krasznodarban. Nagyon érdekes volt, hogy a begyűjtés hogyan ment náluk. A krumplinak a felét szedlek ki. A másik fele bent maradt. Azért, hogyha majd vége a beszolgáltatásnak, a gazda magának megtarthassa. Egyébként Krasznodar egy szép kozák város lehetett, csak a romokban nem nagyon lehetell látni, hogy milyen. Még mindig kísértek fegyveresek 1917-ből emberekel. Bennünket már nem őrizlek úgy, mint ezeket. Onnan elég sok táborba kerültem. Egyszer jött ismét egy váratlan parancs. Egy csomó emberi összeszedtek, és Roszlovba mentünk. A Don melletti Rosztov ugyancsak romos volt. Olasz hadifoglyokkal találkoztunk, velük voltunk egy táborban. Nagyon érdekes az olaszoknak a viselkedése. Nem nagyon vették zokon, hogy hadifogságban vannak. Az ő olasz, lelkületüknek megfelelően szórakoztak, énekeltek, dolgozni nem sokat dolgoztak. Kivolt mérve, hogy ezt a munkát el kell végezni, azt szép kényelmesen végezték. A nemzetiségi vidéken (Baranyában-FM) egy csomó dolog rámragadt a horvátoktól, így a fülem elég hamar felfogta az orosz nyelvet, az úgynevezett hadifogoly nyelvet, és akkor, másokkal együtt, őrök helyett vagy azok mellett felhasznállak kísérőnek. Úgy hívtak bennünket, hogy „vojnapleni kommangyira". Egy karszalagot kaptunk. A magyar brigádokkal mentünk ki dolgozni. Emlékszem, hogy egy téglagyárban voltunk, és az