Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - A 3164209239 számú hadifogoly

oldva a hadifoglyok tisztálkodási lehetősége. Ami nyilvánvaló, sok fertőzést, és ahogy említettem, az eltetvesedést is magával hozta. A polgári lakossággal nem sok élményünk volt. Nekem volt egy, nagyon örvendetesnek ugyan nem mondható. A Mailly le Camp-i fogolytábor kerítése mellett egy gyönyörű szép almáskert volt. Oda rendszeresen egy fiatal hölgy két- három tehenet hozott legeltetni. Közben ő olvasgatott. Hullottak az. almák, rettenetesen éheztünk. Egy barátomal kiszóltunk a hölgynek, hogy a hullott almából dobjon be már egyet-kettőt nekünk. Szépen megköszönnénk. Fölugrott, a hátsó felét mutatta, és közölte, hogy ezt nektek „Bosehok". Említettem, hogy amikor szállítottak bennünket haza, Metznél rálőttek a vonatunkra. Nem hiszem, hogy sorkatonák lőttek volna. A st.avoldi fogolytáborban eltöltött július 14-e is azt mutatta, hogy iszonyú gyűlölet volt a lakosság részéről a hadifoglyok iránt. Az őröket illetően nagyon-nagyon szerettük, ha indián őrök kerültek a közelünkbe, mert tőlük jó szót, cigarettát, sőt én egyszer húskonzervet is kaptam. Szadizmussal is találkoztam, nem is egyszer. Elég gyakori volt. Bizonyos mértékig a háborús gyűlölettel magyaráztuk. Bár akkor már hónapok óta vége volt a háborúnak, de azt mondtuk, hogy idő kell, amire ez. elcsitul. Nem vagyok fajgyűlölő, bőrszín szerint embert megkülönböztető, dc azt sajnos CÍ kell mondanom, hogy ott és akkor nagyon sok néger katona élvezte, hogy fehér embert üthet, verhet, rúghat és köphet. Tapasztaltam, láttam. A francia őrök inkább csak kisegítő szolgálatot láttak el. Bár inkábh ne tették volna. Állítólag a foglyoknak kiutalt szappant, mert mi szappan nern lá:tunk, a fekete piacon clcscncsclték. Akkor a szappan nagyon nagy érték volt. Ezt is úgy hallottuk. Valószínű volt benne igazság. Egy érdekességet még elmondok. Az egyik fogolytáborban a hirdető táblán olvastuk, hogy az. amerikai hadsereg egy bombát ledobott egy nagy japán városra, és elpusztította a várost. Mi, katonák lévén, mondtuk, hogy ilyen a propaganda. Később megtudtuk, hogy ez. sajnos nem propaganda, hanem valóság volt. Ez volt az első atombomba, amiről olt hírt kaptunk. Egy másik érdekes dolog, szintén hirdető tábláról olvastuk, hogy egy amerikai orvos felfedezett valami olyan gyé)gyszcrt, amivel olyan betegségeket lehet meggyógyítani, amit korábban egyáltalán nem lehetett. Valami penicilin-félcségről beszéltek. Ezen is mosolyogtunk. Kiderült, hogy ez. sem reklám volt. A táborokat szervezetileg általában egységekre tagolták. Maga a hadifogoly csoport. Volt egy rangidős parancsnok, aki a tekintélyével odahatott, hogy a belső rend, önmagunk belső rendje fel nc boruljon. Ha nctalántán az ellátás során előfordult, hogy egy-egy darab kenyeret rosszul osztották fel a tíz-tizenöt emberből álló kiscsoport kőzött, ki volt jelölve, ki az, aki felosztja, ezen nevetni is lehet, ő kapta a saját adagján felül a