Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - A 3164209239 számú hadifogoly

morzsát, mert ő dolgozott, munkáját mindenki figyelte - a rangidős tett igazságot. Az utolsó adagot az elosztó kapta. Ügyelnie kellett, hogy neki is megmaradjon a megfelelő adag, ami nem lehetett több öt-hat dekánál. Nagy gondot okozott az ivóvíz. Nem lehetett az, hogy valaki odament egy csajkával, és elvitt egy csajka vizet. Egy belső rendet kellett kiépíteni. Ilyesmivel az őrség egyáltalán nem foglalkozott. Azonkívül ki kellett találni valamit, hogy a fehér sziklán ülve az időt úgy eltöltsük, hogy ne bolonduljunk meg egészen. Irodalmi, zenetörténeti, történelmi előadásokra vállalkoztak, illetve kértünk fel egyeseket. Hogy valamit csináljunk, a gazt is kiszedtük. A németektől megtanultuk, mert azok sokkal talpraesettebbek, ügyesebbek voltak nálunk, hogy mi az a zöldség, amiből lehet levest főzni. Megtanultuk, és mi magunk is fogyasztottuk. Szeretném nagyon határozottan aláhúzni, mert rosszul esik nekem, amikor azt hallom, főleg régebben, nyugatos hadifogoly, könnyű neked! Egyszer szeretném őszintén tudni, hogy hány bajtársam pusztult el hadifogságban? Más nemzetiségű hadifoglyokkal nemigen volt kapcsolatunk, mert szétválasztottak bennünket. Láttunk horvátokat, németekkel együtt harcoló horvátokat, a karjukon megkülönböztető jelzés volt, finneket is, de el lettek különítve. Láttam Vlaszov-gárdistát is. A Bad-Kreuznach utáni időkben úgy tűnt, nagyon tudatosan elkülönítették egymástól a különböző nemzetekhez tartozókat. Szomorú volt, hogy semmi újság, semmi könyv nem állt rendelkezésünre. Hírünk sem volt hazulról. Én nagyon szerencsés voltam, ma sem tudom hogy minek köszönhetem, hogy megmaradt egy kis diákkiadású könyvem, az Ember tragédiája, amit szinte kívülről megtanultam. Az ember szerette volna, hogy az emlékezetében bizonyos dolgok megmaradjanak, azokat lejegyezni, leírni. Nagyon nehéz volt, mert tízünknek ha volt egy ceruzája, akkor sokat mondok. Ez a ceruza vándorolt, és a papír is. Gondot okozott a papír is, mert nemigen lehetett hozzájutni. Az előző évi zsebnaptáram maradt meg, és amikor hozzájutottam a kölcsönceruzához, akkor egy-két dolgot tudtam írni. Pár évvel ezelőtt még megvolt, de olvashatatlanná vált, mert puha grafitból volt a ceruza. Egyébként elvettek tőlünk mindent, az első alkalommal. Az rendben van, hogy elvették a távcsövemet, a tájolómat, de hogy elvették a tartalék fehérneműmet, stb. Mindent, csak ami rajtunk volt, az maradt meg. Ez rendkívül furcsa volt. Egy kicsit szíven ütött bennünket. Amerikai hadifogságba kerülvén így járni! Ha mondják nekünk, nem hisszük el! Pedig ez így volt.