Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - A 3164209239 számú hadifogoly

A 3164209239 SZÁMÚ HADIFOGOLY (Máriagyűd, 1922). Amerikai fogságban francia területen. Felvétel: Pécs, 1992. május 15. Akadémiát végzett hivatásos tiszt voltam, és mint ilyen kerültem ki Németországba, Drezdába egy tanfolyamra 1944.december 31-én. Onnan Grokisehbaumba kerültem egy karpaszományos kiképző központba. Innen visszavonulás, ami inkább menekülés volt, az előretört szovjet páncéf losok elől az Odera menti Frankfurtig, onnan vonaton szállítottak bennünket Berlinen keresztül egészen az Auerbach nevű vasútállomásig, ez Bcuraut mellett van, ahonnan gyalogmenetben mentünk a Westlagernek nevezett táborhelyre, ahol is elszállásoltak bennünket, és itt éltük tovább életünket. Gyakorlatoztunk. Amikor is sorozatos alacsonyan támadó repülőgépek támadták a tábort, és igencsak előre nyomultak a nyugati csapatok, megkezdtük a visszavonulást, ami azért volt érdekes, mert nappal rendszerint erdőben bújtunk meg, és éjszaka gyalogmenetben mentünk, dc ki tudja, hogy hová és milyen céllal. Érzésem szerint ezt akkor senki nem tudta. Megérkeztünk egy Nicdermurach nevű községbe, ott töltöttük az éjszakát. Kora reggel arra érbedtünk, hogy körbe van fogva a falu amerikai páncélosokkal, és hadifogságba estünk. Rendkívül érdekes volt, hogy az amerikai katonák mennyire tartottak a kézigránátjainktól.Saját magunknak kellett egy kupacba lerakni. Nagy ívben elkerülték. Hát itt és így kerültünk hadifogságba 1945. április első napjaiban. Innen egy rövid gyalogmenet volt a Kan nevű városig, ott gépkocsira raktak bennünket, és elvittek Würtzburgig, ahol vonatra szálltunk és Bad-Kreuznachig mentünk. A vasútállomáson kiszállítottak bennünket a marhavagonokból és elindultunk végig a városkán. Megérkeztünk egy rétre, amin látszott, hogy a hadifoglyok részére már berendezték. A berendezkedést idézőjelben mondtam, mert abból állt, hogy egy hatalmas nagy terület drótkerítéssel körül volt kerítve. Egynéhány sátor volt az őrségnek és a csatlakozó* részeknek. Bevittek bennünket a kapun, és közölték velünk, hogy ez a hadifogolytábor. Egyetlen sátor, de semmi az égadta világon ott nem volt. A szél viszont fújt. Úgy próbáltunk ellene védekezni, hogy ami éppen a kezünk ügyébe került, avval egy kicsit kiástuk a földet, » hogy oda fekve valamennyire védettek legyünk. Érdekes, hogy arra felé mindig fújt a szél, és mindig Iáztunk. A Bad-Krcuznachba eltöltött idő nagyon-nagyon szomorú emlék, mert rettentő sokat éheztünk. A szó szoros értelmében éheztünk. Rengeteg hadifoglyot szállítottak oda. Mint katona meg is értettem, hogy az ellátásunkról nem képesek gondoskodni, mert hiszen olyan tömegben kerültek hadifogságba németek, magyarok, horvátok, finnek, mindcnlélke nemzetiségű, hogy én megértettem, csak